Az asszimiláció szószólója, aki halálba ment a közösségéért

Az asszimiláció szószólója, aki halálba ment a közösségéért

Az asszimiláció szószólója, aki halálba ment a közösségéért

Ezekben a napokban volt 154 éve, hogy megszületett Bernstein Béla, a magyar zsidóság egyik kimagasló képességű rabbija. Vajon mártírsága kudarca-e az elkötelezett hazafiságnak vagy inkább példakép? Esetleg mindkettő? Portrénkban idézzük meg szellemét.

Több mint fél évszázadon át szolgálta a magyar zsidóságot Bernstein Béla, aki 1868 január 7-én született Várpalotán. Volt nyugaton – 17 évig Szombathelyen — és keleten – 35 évig Nyíregyházán — is, hatottak rá neológ és orthodox szokások is. Status quo ante főrabbiként pedig a három részre szakadt magyar zsidóság megbékéléséért is dolgozott.

Munkássága máig hivatkozási alap: bibliafordításai, pedagógiai módszerei, szónoklatai és történetírói tevékenysége sokaknak kiigazodási pont. Mit tudunk kezdeni örökségével, mire tanít bennünket az általa végsőkig képviselt asszimiláció?

Nem tudhatjuk, hogy egy 76 éves tudós miért nem fogadott el semmilyen segítséget akkor, amikor 1944 nyarán már nyilvánvalóvá vált: a hitleráj tombolása miatt a magyar vidéki zsidóság sorsa is megpecsételődni látszott.

Pedig sokan feltételezik, hogy az országos hírű, Nyíregyházán különösen nagy becsben tartott Bernstein Béla számára többen is felajánlották: kimenekítik a gettósítás és a deportálás elől. De a rabbiról fennmaradt legtöbb ismeret szerint

Bernstein nem volt hajlandó elhagyni gyülekezetét. A gettóba nem is vitt magával semmi mást, mint a sétabotját, cvikkerét és imakönyvét. Onnan pedig számára már nem volt visszaút az életbe.

Az egyik legfontosabb hatása egyfajta új zsidó identitás kialakítása volt. Vagy legalább is erre tett kísérlete írásain keresztül. Ez pedig az 1848/49-es forradalom és szabadságharcban részt vett zsidó katonai szerepvállalás történetét feldolgozó munkájában manifesztálódott leginkább. Az 1848/49-iki magyar szabadságharc és a zsidók című írása mind a mai napig a legismertebb alkotása.

Egyben gyakori hivatkozási alapja annak, hogy az újkori (200-250 évvel ezelőtt kezdődött) magyar zsidó betelepüléstörténet óta a forradalom alatt mutatkozott meg elsőként annak a jele, hogy a “bolygó zsidók” igenis ragaszkodnak a hazához, sőt, akár saját életükkel is bizonyítják hazafiságukat és elköteleződésüket a magyar nemzet mellett. És bár a hivatalos történetírók közül nagyon sokan kétkedve fogadták a könyvet – elsősorban módszertani okokól –, nagyjából biztosra vehető, hogy

több ezer magyar zsidó honpolgár esett áldozatul a Habsburgok elleni csatákban.

A könyv előszavát a forradalmi kor hiteles szemtanújával és a magyar zsidóság akkori egyik legismertebb filoszemitájával sikerült megiratnia Bernsteinnek. Jókai Mór nemcsak ekkor vált a rabbi céljának, az elfogadás és a megfelelési vágy kifejezésének orátorává, hanem később saját könyvet is szentelt neki.

A népszerű regényíró születésének 100. évfordulójára, 1925-re megjelent, alig félszáz oldalas munka, a Jókai és a zsidók egy olyan szakmai elemzés, amely egyrészt tökéletesen mutatja a rabbi magyar irodalom iránti elköteleződését. Másodsorban pedig a tucatnyi Jókai-regény és novella-hősein keresztül a szerző filoszemitizmusának – már-már –propagandisztikus bemutatása is teljesül – mindez 5 esztendővel a gyalázatos Numerus Clausus után!

Újfehértó rabbija, aki úgy ment a gázkamrába, akár egy reggeli imára

Érdekes egybeesés, hogy ebben a könyvben Bernstein külön kiemeli, hogy Jókainak már születésekor is milyen sorszerűség vetíthette elő a zsidókkal való kapcsolatát. Így ír Jókai komáromi szülőházáról a rabbi:

Abban az alacsony házban magam is sokszor megfordultam két évtizeddel ezelőtt, mert az a ház a zsidó hitközségé lett, az építtette át és ott lakott az én atyai jó barátom, áldott emlékű dr. Schnitzer Ármin, komáromi főrabbi, akit szívesen kerestem fel otthonában. Az ő dolgozószobájának ablaka fölött van a kis márványtábla, mely a nevezetes tényt örökíti meg, hogy ott született Jókai Mór, a magyarság örök büszkesége.”

Bernstein zsidó hős katonákról írt munkáját a forradalom 50. évfordulójára jelentette meg. Ekkor már közel egy évtizede Szombathelyen szolgált, ahová 22 évesen került. Élete első éveiről a legtöbb írásos emlék kevés pontos ismeretet ad. A várpalotai gyermekkor után 14 évesen már Pesten jár a Rabbiképzőbe.

Hat évvel később Breslauba (a mai Lengyelország Wroclaw nevű városába) kerül, ahol a liberális-konzervatív irányzatú Jüdisch-theologisches Seminárban pallérozódik. 1890-ben Lipcsében szerez bölcsészdoktori oklevelet, és 1892-ben avatták rabbivá Budapesten.

Bernstein alighanem évfolyama egyik legtehetségesebb diákja lehetett, és a rabbivá avatása előtt 5 évvel korábban nyílt Rabbiképző Intézetben sokan sejthették, hogy nem egy átlagos Tóra-tanárt indítanak útnak az életbe. Akkoriban az intézményben is a kor asszimiláns szellemének megfelelően olyan vallási vezetőket képeztek, akiknél a rabbinikus tanok ismeretéhez kiemelkedő világi műveltség is párosult.

Mindez azt jelentette, hogy a zsidó hívek lelki-szellemi irányítása mellett egy akkori modern rabbinak a külvilág számára is elfogadható, sőt, példaértékű személynek kellett lennie. Olyan valakinek, aki méltó a közösség külső képviseletére, egy — a nemzet testébe beilleszkedni vágyó — kisebbségi csoport megtestesítőjére. Bernsteinnek ez sikerült. Nem is akárhogyan!

Olyan szeretetnek örvendett, hogy negyven éves papi jubileuma Nyíregyházán valóságos népünnepély volt. Nem túl sok zsidó papot tiszteltek meg korábban Magyarországon hálaadó istentiszteleten keresztény egyházi és világi vezetők.

Ráadásul talán az egyik legnehezebb terepen is tisztességesen helyt állt: a két világháború között a status quo ante hitközségek főrabbijaként próbált békességet teremteni az 1868-as egyházszakadás miatt három részre (neológ/kongresszusi, orthodox és status quo ante) oszlott zsidó felekezetek között. Munkája megítélése nem a mi tisztünk, de ahogy ebben a videóban Riczu Zoltán helytörténésztől megtudtuk, Nyíregyházán kifejezetten sikerrel tette mindezt.

NINCS VELÜK GOND /TIRPÁKOK ÚJFEHÉRTÓ és NYÍREGYHÁZA EREDETI RIPORTJAINK VOL 9

No Description

Bernstein 1909-ben, 17 évi tevékenység után hagyta el Szombathelyt. Távozásának okát pontosan nem tudni. 1928-ban 23 szervezet létrehozta a Status quo Hitközségek szövetségét, azzal a céllal, hogy helyreállítsák a zsidó felekezet egységét. A szövetség központja Debrecen lett, a szomszédos Nyíregyházán szolgáló Bernstein Bélát pedig a szervezet vallási vezetőjének kérték fel.

Mégis, mi mindennel tudta elérni ezt a fajta ritka népszerűséget?

Nos, elsősorban a szónoki képességét szokták idézni. Hitelesen és szívhez szólóan, ugyanakkor reálisan és józanul beszélt híveihez. Ez a kommunikációs képessége lehetett nagy segítségére akkor is, amikor Nyíregyházán 24 éven át tagja volt a városi képviselőtestületnek.

Bernstein esetében a szavak mögött nem csak szóvirágok halmazát értjük, hanem olyan konkrét eredményeket, mint a nyíregyházi zsidó kórház építésének ügyét, tanításainak módszereit, diákoknak szerkesztett történelem könyveit, Biblia-fordításait, vagy például a helytörténeti munkásságát.

Minden tevékenységében az asszimilációba vetett hitét érezni, és a sorsközösség vállalását a magyarsággal. Mi sem bizonyíthatja ezt jobban, mint az első világháború után írásban is megjelent templomi szónoklata, ami gyakorlatilag a trianoni béke elleni prédikáció volt, és a “Magyarország igazságáért!” címmel publikálták.

Lelkipásztori tevékenysége mellett számos más elfoglaltsága is akadt: kiváló pedagógusként tevékenykedett a zsidó oktatás területén. A középiskolák 3-6. osztályai számára a zsidóság történetét, a 7-8. osztályosoknak zsidó vallástan tankönyvet írt.  Ha ideje engedte, maga is szenvedélyesen oktatta a diákságot. Szombathelyen a zsidó népiskola magas színvonalát Bernstein Béla 1897-ben egy héber tanfolyam létrehozásával erősítette.

Pedagógiai tevékenységének külön területét alkotta irodalmi munkássága. 1898 és 1907 között négy kötetben publikálták az un. IMIT7-bibliát. Az első kötet – Mózes öt könyve – anyagát Bernstein Béla ültette át magyarra, a korabeli nyelvérzéknek megfelelő, jól érthető és a lehetőség szerint szó szerinti szöveggel. A fordítás minőségét jelzi, hogy alapul szolgált az 1994-ben megjelent kétnyelvű bibliához is.

Rendszeresen publikált a Magyar Zsidó Szemle című tudományos folyóiratban, a Múlt és Jövő című havi lapban, az Országos Rabbiegyesület havi közlönyében a Magyar Izraelben, a magyar zsinagóga című homiletikai folyóiratban, valamint az Egyenlőség és a Zsidó Szemle című hetilapokban is. Ezeken kívül még az Országos Rabbiegyesület elnöke is volt, sőt, az Országos Rabbiképző Intézet “vezérlő bizottságának” tagjai között is szerepelt.

Egyik legfontosabb – még Szombathelyen mondott — beszédében világosan fogalmazza meg ars poeticáját:

És nekünk csak őseink példáján kell buzdulnunk, kik a legszigorúbb hithűségben éltek, mint odaadó polgárok a nem akaratuk folytán ideiglenes hazában, csak őket kell követnünk s akkor mindig hű, önfeláldozó fiai leszünk hazánknak (…)

Bernstein Béla hatása megkerülhetetlen a magyar vidéki zsidóság történelmében. Mégis sokáig lehetett bennünk hiányérzet. Nem volt ugyanis semmilyen köztéri emlékhely a tudós rabbiról elnevezve. Egészen 2017-ig, amikor is a Nyíregyházi Zsidó Hitközség akkori elnöke, Somos Péter hathatós közbenjárásával és a helyi Városvédő Egyesület évekig tartó közös lobbijának köszönhetően a városvezetés végre felavatta a Bernstein Béla teret Nyíregyháza belvárosában.

Ha kíváncsi vagy legújabb, Debrecent és Nagykállót bemutató filmünkre, itt megtudhatod, hogy kerül egy társaságba Gődény György és Fahidi Éva.

Nagykállói Csodarabbi /Gödény György Megtisztít/Fahidi Éva Üzenete/Debrecen Első Zsinagógája

No Description

Ehhez a cikkhez felhasznált források:

Balázs Edit (2012), „’…A jó zsidó egyúttal jó hazafi is’. Dr. Bernstein Béla rabbi.”, in:
Bernstein Béla (1998) A negyvennyolcas magyar szabadságharc és a zsidók. Múlt és Jövő: Budapest
Frojimovics Kinga (2002), „A ’doktor rabbik’ nagy nemzedéke Magyarországon: a neológ identitás kialakítása a történetíráson keresztül”, in: Zsengellér, József (szerk.), (2002),
Széfer Jószéf. Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére. Open Art: Budapest, pp. 221-239
Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony
Újvári Péter (1929), Magyar zsidó lexikon. Budapest