Sok száz embert vonzott a közelmúltban a két napra régi pompájában kitárulkozó kőszegi zsinagóga, amely egy tudományos rendezvény miatt több mint 70 év után első alkalommal volt ismét látogatható a nagyközönség számára. Annak jártunk utána, hogy vajon mi lesz a sorsa az épületnek?
A zsinagóga a két éves felújítás után „készen áll arra, hogy sorsa legyen” – mondta Básthy Béla, Kőszeg polgármestere alig pár napja, augusztus utolsó hétvégéjén azon a nagyszabású rendezvényen, amelyen alig 48 óra alatt mintegy 500 érdeklődőt vonzott Vas megye egyik utolsó még álló zsidó épített öröksége.
Amikor 1944 előtt rendszeresen voltak istentiszteletek ebben a különleges épületben, Vas megyében még több mint 20 zsidó imaház állt. Mára egy kezünkön meg tudjuk számolni az egykori zsidó közösségek épített örökségeit a megyében…
Körmend, Sárvár és Szombathely – ahol hangverseny teremként funkcionáló, belső terében teljesen átalakított zsinagóga — mellett 70 év után Kőszeg végre visszakapta eredeti pompájában zsinagógáját, amelyet a városban alapított Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete (FTI-iASK) által szervezett eseményen nyitottak meg a nagyközönség előtt.
Részletes beszámolók adták hírül, hogy a program elérte célját: a füstté vált városi zsidó közösség – 109 deportáltból talán ha 10-en élték túl a holokausztot… — hűlt helyében a romos állapotából az állam által megmentett és tulajdonolt épület valódi szellemi találkozóhelyként tért vissza. Tudományos előadások, szakmai panelbeszélgetés, kultúrtörténeti kiállítás, könyvbemutató és vezetett zsinagógalátogatás is része volt a kínálatnak.
Felhívtunk néhány résztvevőt és szervezőt is, mert arra voltunk kíváncsiak, hogy a megnyitó után vajon milyen sors vár majd az épületre?
A zsinagóga műszaki átadására ez év januárjában került sor. A két éves felújítással akkora készültek el, csak eddig még nem volt megfelelő apropó arra, hogy a kaput kitárhassák a publikum előtt – mondta Szántóné Balázs Edit, FTI-iASK Zsidóságtörténeti Kutatócsoportjának vezetője, aki a kétnapos program összeállításának egyik fő szakmai felelőse volt. Ami a felújítást illeti:
a rendszerváltás után 20-25 éven keresztül rövidebb ideig több magánember is tulajdonolta a romos épületet. Volt olyan is, aki ír kocsmát akart benne üzemeltetni…
Végül is az egykori tanházat, mikvét és a rituális vágodát is magában foglaló projekt 2020 őszén indult és 2021 decemberében fejeződött be. A rekonstrukcióra a magyar állam több mint 650 millió forintot költött. Ez magában foglalta a homlokzat teljes restaurálását, valamint a belső térben található művészi freskók és egyéb díszítőelemek rendbetételét is.
Mi magunk is meglepődtünk, hogy mennyire sokan jöttek el a két nap alatt. A négy előzetes túra helyett be kellett iktatni egy ötödiket is, és összességében a kollégáinkkal azt számoltuk, hogy a két nap alatt vagy 500 ember fordult meg a zsinagógában – mesélte Szántóné Balázs Edit, akinek fő kutatási területe a nyugat-magyarországi zsidóság története, és aki évtizedekig volt a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola oktatója mielőtt csatlakozott FTI-iASK-hoz.
Személy szerint nem tudom, hogy mi lesz a sorsa az épületnek. Hosszú volt ez a több mint 70 éves elhagyatottság. Talán ezért is jöttek most ilyen sokan. Nagyon remélem, hogy az intézetünk ideiglenesen megkaphatja az államtól a használati jogot a működtetéshez.
Munkatársainknak több éves kutatási eredményei lehetővé tennék, hogy változatos időszaki kiállításokkal biztosítsuk a történelmi háttérprogramokat és a kiállítások anyagait
– tette hozzá a kutató.
Ennek első bizonyítéka az „Egy kőszegi sikertörténet: a Schey család” című kiállítás, amely Kőszeg legjelentősebb zsidó polgárának, Schey Fülöpnek és családjának életművébe enged betekintést. Schey Fülöp a Habsburg uralkodó család jelentős hitelezője, gazdasági tanácsadója volt, és szolgálataiért cserébe ő volt az első, aki magyarországi zsidóként nemesi rangot – lovagi és bárói címet is — kapott a monarchia korában.
Nagylelkű mecénásként, ökumenikusan gondolkodó hazafiként idézik meg szellemiségét, hiszen saját vagyonából nemcsak a zsinagógát építette meg 1859-ben (a pesti Dohány utcai zsinagóga átadásának esztendejében!), de forrást biztosított Kőszeg óvodáinak, szegény házának és más felekezetű templomainak támogatására is.
Az, hogy az FTI-iASK rendelkezik kellő intellektuális kapacitással ahhoz, hogy a következő évekre is elegendő tartalmat szolgáltassanak a témában, nem lehet kérdés. Szántóné Balázs Edit csapatában több neves szakember mellett helyet kapott a hazai zsidóság történetének egyik legismertebb, nemzetközi tekintélyű professzora, Pók Attila is. A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének egykori igazgatóhelyettese (22 éven át) és a Magyar Történelmi Társulat korábbi főtitkára és alelnöke (16 éven át) moderálta a nyitórendezvényen azt a panelbeszélgetést, amelyik
talán nem véletlenül kapta a „Zsinagógák múltja, jelene és jövője Magyarországon” címet. Meglátásunk szerint a szervezők ezzel a témával elsősorban azt szerették volna beemelni a köztudatba, hogy vajon mi is lesz a sorsa, miként fogják, és pontosan kik is használatba venni az újjáépült kőszegi zsinagógát?
Pók Attila nekünk optimistán nyilatkozott. Szerinte az FTI-iASK vezetősége tetteivel évek óta demonstrálja, hogy számukra kiemelkedő jelentőségű a régió zsidó múltjának megismertetése és Kőszeg zsinagógájának sorsa.
Ennek szellemében szerveztek például kétfajta – a nagy érdeklődésre való tekintettel megismételt alkalmakkor is — túrát is: egy zsinagógát bemutatót és egy „Zsidó emlékek Kőszegen” címmel a zsidótemető megtekintésével egybekötött városi sétát is. A professzor szerint egyelőre még „határozott döntés nem született” arról, hogy ki is fogja használatba venni az épületet, hiszen annak olyan „vállalási kötelezettségei lennének”, mint például minimum 15-20 millió forintnyi éves fenntartási költség.
Jelenleg nincs szándék a tulajdonosváltásra. Azt gondolom, hogy a következő hónapban tervezett koncert programunkra is meg fogjuk kapni a kulcsot a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőtől, mint az állam képviselőjétől.”
– mondta nekünk Miszlivetz Ferenc, az FTI-iASK főigazgatója, aki több mint 10 évvel ezelőtt állt elő „kreatív város-fenntartható vidék” (KRAFT) névre hallgató koncepciójával, amely egy multifunkcionális, alapvetően városrehabilitációs elképzelés. Ebben az ambiciózus programban a főigazgató szerint a zsinagóga kiemelkedő szerepet kapna.
A KRAFT-tal Kőszeget vissza akartuk helyezni a világ térképére, és a zsinagóga egy olyan gyöngyszem, amely céljainkat még látványosabbá teheti — tette hozzá Miszlivetz Ferenc, aki a KRAFT-tal Kőszeg mintegy féltucat elhanyagolt épületegyüttesének újradefiniálását, tudományos-, kutatási-, kulturális- és inkubátorház-jellegű szellemi műhellyé tételét álmodta meg.
A zsinagóga és a helyi közösség történetének bemutatása, a rájuk való méltó emlékezés fontos feladatunk. Amikor évekkel ezelőtt a hazai zsidó közösségek között partnert kerestünk ehhez, akkor az EMIH volt az első, amelyik jelentkezett. Köves Slomó rabbival és munkatársaival azóta is szakmai együttműködésben állunk.
— ismertette a főigazgató, aki felidézte, hogy tavaly decemberben már egy közös Hanuka-gyertyagyújtásra is sorkerült a még felálványozott zsinagógában, ahol egy kerekasztal beszélgetést is rendeztek. Ezen Köves rabbi mellett református és evangélikus püspökök, filozófusok és irodalmárok is részt vettek.
A főigazgató személyes elköteleződésével kapcsolatban megjegyezte: 25 évvel ezelőtt gondolt először arra, hogy az épületet meg kell menteni. „Feleségemmel fogadalmat tettünk erre. Nagyon örülök annak, hogy a mostani rendezvényünkkel sikerült valamivel közelebb kerülnöm a vállalásunkhoz” – mondta Miszlivetz Ferenc.
Az EMIH üdvözli a kőszegiek tettrekészségét, gratulálunk a sikeres rendezvényükhöz. A mi elképzeléseink szerint továbbra is közösen dolgozunk azért, hogy az ottani egykori zsidó közösség emlékét méltóképpen megőrizzük. Az épület az állam tulajdona, és jelenleg a működtetéséről a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő gondoskodik – mondta el megkeresésünkre Tóth Gábor, aki mint az EMIH kabinetvezetője rendszeresen részt vesz szervezetük vidéki aktivitásaival kapcsolatos koncepciók kidolgozásában.
Arról egyelőre nincsen információnk, hogy vajon mikor, és milyen eséllyel lehetne szakrális funkciója is a zsinagógának. Egy biztos, habár voltak korábban — ilyen vagy olyan formában — kísérletek a zsidó vallási élet feltámasztására, jelenleg nem tudni arról, hogy a városban legalább egy minjenre való férfi (vagyis 10 zsidó ember) lenne.
Megkerestük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Vas megyei irodáját is, ahol azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az utóbbi időben egyre gyakrabban keresték őket a zsinagógával kapcsolatban. Az épület megtekintéséhez jelenleg egy hivatalos levelet kell megfogalmazni, és a szervezet munkatársai készségesen küldik ki azt a megbízott munkatársukat, akinél ott van a kulcs a zsinagógához.
A zsinagóga újjászületése nem csak kultúrtörténeti jelentőséggel bírhat, hiszen a kőszegiek feltett szándéka, hogy a felújítással és a rendszeres programokkal párhuzamosan egy kulturális örökségen alapuló élményturizmus is megvalósulhat a régióban. Ehhez persze nem ártana, ha valaki ténylegesen is használatba tudná venni az épületet, ezzel valódi sorsot formáló szerepet is betöltene. Ahogy a város polgármestere fogalmazott: „a zsinagóga készen áll arra, hogy sorsa legyen”.
——–
Ennek a cikknek az elkészítéséhez a fentebb megszólaltatott szereplőkön kívül másokkal is beszélgettünk, köztük olyanokkal is, akik nem szerették volna, ha a nevük szerepelne ebben az írásban. Ezt a döntésüket tiszteletben tartjuk. Azonban egyes megfogalmazás szerint amíg ilyen “örökbefogadott-státuszú” épülettel van dolgunk, addig talán fennállhat a veszélye annak is, hogy a “sok bába között elvész a gyermek”.
Azt sem vennék könnyű szívvel, ha a kőszegi zsinagóga egy vidéki “Sorsok Háza” lenne – fogalmazott valaki utalva arra a nagyszabású fővárosi holokauszt múzeumra, amelynek eredetileg már évekkel ezelőtt illett volna megnyílnia.
A magunk részéről kíváncsian várjuk a folytatást.
Ha lett volna csillár, azon is lógtak volna… sok százan a kővágóörsi zsinagógánál