Heller Zsolt folkesztéta, író-költő, a Debreceni Zsidó Hitközség vezetőségi tagja merész kalandra készül: „Utazás a fitymám körül” címmel vitairat-szerű korrajzot és identitás-kezelési kiskönyvet akar megjelentetni. Mindezek közben hosszú évek óta a cívis város zsidó aktivitásainak fő generátoraként dolgozik. Nagy szerepe van abban, hogy Debrecenben ilyen aktivitással zajlik a zsidó élet, amely egyre többeket érdekel. Interjú.
Nemrég ért véget az a művésztelep/alkotótábor rendezvényetek, amelyet első alkalommal szerveztetek. Ebből sorozatot is szeretnétek?
A Debreceni Zsidónegyed Művésztelep már régi tervünk volt, de csak most sikerült az elsőt tető alá hozni. Ennek azért volt már előzménye, mert korábban volt egy rendezvényünk, a Művészetek Udvara a Debreceni Zsidónegyedben, amikor számos hazai képzőművészt hívtunk meg kiállítani. Ez részben a programok sokszínűsége miatt, részben pedig a helyszín miatt is sikeres lehetett. Nagyon sokan voltak kíváncsiak zsidó kulturális programokra és a zsidónegyedre.
A művésztelep megrendezése nem egyszeri alkalom. Szeretnénk minden évben megrendezni így tavasz környékén. Nagyon sok értékes alkotás született, amelyet most rendezek állandó kiállításba, amit a Pásti Utcai Orthodox Zsinagóga női karzatán lehet majd megcsodálni.
A neved mellett többféle titulus is található: a Debreceni Zsidó Kulturális és Tudományos Kutatóintézet operatív igazgatója vagy, a Debreceni Zsidó Hitközség programvezetője, és a helyi Zsidó Negyed projekt szakmai felelőse is. Mindezek mellett folkesztéta, esszéista is, akinek nemrég jelent meg egy új verses könyve. Ráadásul tanítasz a helyi egyetemen. Hány Heller Zsolt dolgozik Debrecenben?
Talán te kérdeztél rá először így a tevékenységeimre. Heller Zsoltból egy van, de az az egy nagyon sok mindent csinál. Ennek számos oka van és hátránya is, mert bár sokan ismernek és talán kedvelnek is, de ugyanakkor sokan félre is értenek, pont emiatt. Egyszerűbben fogalmazva: megpróbálok tenni az emberekért, a zsidóságomért, Debrecenért, ami egyrészt gyökerezik a zsidó származásomból másrészt erős mentális oka is van ami magánjellegű.
Zsidó-református, magyar és székely családba születtem. Ez számomra nem csak multikulturális közeget kínált, hanem a hit és a vallásgyakorlás számos változatát is megismertem. A sok végzettségem mellett az egyik legmeghatározóbb, hogy néprajzkutatóként végeztem, ami később különböző irányokat vett és így lett belőle a folkesztéta, illetve vallás- és szimbólumkutató irány.
Sok éven át voltam hallgatója az Országos Rabbiképző- és Zsidó Egyetemnek is, ahol különböző szakokra járva hallgattam kurzusokat az akkor neves professzoroktól, pusztán azért, hogy minél többet tudjak meg a zsidóságomról, a zsidó kultúráról, a zsidó vallásról, hiszen a mi családunkban is az a tipikus dolog történt, hogy
a háború következményei és a kommunista rendszer atrocitásai miatt a nagyszüleim nem beszéltek otthon arról az örökségről, amit nekem a lelkem legmélyéről kellett előásni. Ez a zsidó identitásom.
Ezért is történt az, hogy besétáltam a Debreceni Zsidó Hitközséghez, ahol a családomat jól ismerő tagok között újra lett Heller is. A családunkat sokan ismerték, ismerik, mert a nagypapám volt a lebontott Deák Téri Zsinagóga utolsó kántora, az ő testvére volt annak a híres Dongó Színpadnak az egyik vezetője, ahol a Pálffy-testvérek is játszottak. És hát Tamás nagybátyám is sokáig vezető színésze volt a Debreceni Csokonai Színháznak, aki Kállay Borival együtt nagy sikereket aratott akkor. Talán innen is származtatható a kultúra iránti érzékenység.
A hitközségnél a 2007-es év volt az áttörés, amikor Horovitz Tamás lett az elnök, akivel jó barátságba kerültem és aki sok új dolgot akart csinálni a közösséget fejlesztve és aki elfogadta az ötleteimet, így szimbiózisban sok jó dolgot tudtunk létrehozni. Ehhez persze kellett az ő bizalma.
Az egyetemet elvégezve, az akkori tanszékvezető, ma már az egyetem rektorhelyettese, Dr. Bartha Elek professzor megkérdezte tőlem, hogy nem lenne-e kedvem olyan kurzusokat tanítani, amelyeken a zsidó kultúrát és vallást megismerhetnék a hallgatók. Ez egy hihetetlen történet az életemben, amire rögtön igent is mondtam, viszont nagy terhet is adott akkor, hiszen tovább kellett képeznem magamat. Így végeztem el például 2007-ben az elsőként indított holokauszt szakértői képzést Budapesten, ami abban a formában nem is indult újra. De ez csak egy a sok közül. Szóval 2003-tól oktatok a Debreceni Egyetemen különféle kurzusokat, amik mind a zsidóságról szóló ismeretkehez köthető.
Az esszék, a versek és novellák írása pedig állandó belső késztetés volt, de sokáig vártam vele. Már negyven éves elmúltam, amikor vettem a bátorságot és az egyek nemzetközi konferencián felolvastattam az egyik novellámat. Breuer Péter, aki a Heti-tv vezetője és alapítója és aki ott ült a konferencia résztvevői között, elkérte és az általa vezetett Halljad Izrael! című rádió műsorban felolvastatta. Azóta nagyon sok novellámat olvasták fel az ő műsorában. És innen már csak egy lépés lett volna, hogy könyvben is megjelenjenek az írásaim, de erre is sokat várta. Azóta több novellás- és verseskötet jelent meg amiben a zsidó és debreceni identitásomról írok. Bár a legutóbbi az más, mert az az érzéseimről szól Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni haláluk utáni képzelt levelezéseként az „én Fannimhoz” írva. Ez a kötet, a „Notesz, Levelek Fannihoz” címen jelent meg az év elején.
És a legutóbbi nagy munkám az a Debreceni Zsidó Kulturális és Tudományos Kutatóintézet létrehozása, melynek operatív igazgatója vagyok. Az intézetet négyen alapítottuk Dr. Bartha Elek professzor, Dr. Forisek Péter történész, Horovitz Tamás elnök és én. Ez az intézet fiatal kutatók kutatásainak támogatására jött létre, aki vagy a zsidó kultúrához vagy pedig az izraeli kutatóintézetek munkájához kapcsolódva végeznek kutatásokat, legyen az a bölcsészettudomány, a természettudomány vagy az orvostudomány területe. Számos eddig már megrendezett program mellett, a közeljövőben egy konferencia megrendezésével indítjuk ezt a közös munkát.
Kérlek, azért röviden ismertesd az imént kiemelt intézményekkel-feladatkörökkel kapcsolatos személyes kötelezettségeidet és felelősségedet.
Debreceni Zsidó Kulturális és Tudományos Kutatóintézetben mint fő generátor végzem a munkámat. Ez az intézet vezette azt a programsorozatot, amin ősszel ti is voltatok a Bennem élő eredet stábjával, amikor a Szenes Hannára emlékezve nemzetközi szavalóversenyt rendeztünk. Itt a kulturális programok mellett a tudományos vonal beindítása is a feladatom, aminek az első komolyabb lépcsője az említett konferencia lesz, ami után röviddel meg is jelenik majd a konferencia kötet és az publikációnak számít majd a fiatalok számára. Illetve ösztöndíj-programként segítünk majd nekik, hogy ha csak pár napra is, de megismerhessék az izraeli kutatóintézetek munkáját és eredményeit.
A helyi hitközség vezetőségi tagjaként minden olyan dologban segítek, ami érinti a hitközség életét és persze amire az elnök megkér. A „Zsidó Negyed projekt” valójában egy sokrétű programsorozat: van egy Sabbaton című kulturális és vallási hetilapunk, aminek a főszerkesztője vagyok. Ezt a lapot egyébként az intézet adja ki, de a zsidónegyed életéről szól, illetve a zsidónegyedben megrendezésre kerülő kulturális programok jelentős részét is én szervezem. A fejlesztések tervezése során is van feladatom, mint például a már korábban elindított Kárpát-medencei Zsidóság Történetét Bemutató Emlékközpont is, ahol az elnökkel együtt dolgozva haladunk előre.
Ami a folkesztéta és esszéista énemet illeti: erre a vonalra nagyon büszke vagyok az életemben, mert nem gondoltam korábban magamról, hogy itt lesz lehetőségem kiteljesedni. Örülök annak, hogy az korábban fiókba zárt írások közül több megjelenhetett már kötetekben, illetve az interneten is. A legutolsó, az idén megjelent „Notesz, Levelek Fannihoz” című pedig a szívemhez igazán közelálló versek gyűjteménye. Az ott leírt sok fájdalom mellett egy szép és tiszta szerelem verseinek a gyűjteménye.
Most írok egy tudományos munkát is, aminek az első kötete hamarosan megjelenik és ez az egyetemi hallgatóknak ad majd segítséget, hogy eligazodjanak a zsidó vallásban, hagyományokban, de van egy már befejezett, kiadás előtti írásom is, az „Utazás a fitymám körül” címmel, ami a magyarországi zsidóság sokszínűségéről szól, annak hátrányait is említve.
Különben az a tény, hogy nálatok van mindennapos reggeli és esti imádkozás – vidéken egyedülálló módon --, mennyire lehet logikus következménye annak, hogy ennyi zsidó temaikájú aktivitás is elérhető a városban?
Valóban van ebben logika, hiszen egy adott településen élő kis közösség tagjai generálhatnak valós, az adott közösség kultúráját érintő programokat. Ezzel azt akarom mondani, hogy sok próbálkozás van arra, hogy egy-egy településen már nem élő zsidó közösségek emlékét felelevenítsék ott élő „nem zsidó” emberek. Ami szép cselekedet és komoly micva, viszont sok esetben kell a szív is.
Szerintem ezért van az, hogy Debrecentől, Berettyóújfalun, Nyíregyházán, Mádon, Miskolcon át Budapestig az adott városok zsidó programjait szívesen látogatják az érdeklődők, mert ott érződik a szív. A zsidó szív jelenléte, amely bár félti a maga kultúráját, de nagyon szívesen megmutatja annak értékeit és magyarázza annak jelentéseit.
Debrecenben van minden nap imádkozás, reggel és este és a minjen is meg szokott lenni. Sábeszkor pedig mindig van minjenünk pénteken és szombaton. Sőt, most már szinte minden hétvégén vannak külföldről érkezett vendégeink is, akik a Sábeszt velünk töltik a Béth Hamidrásban.
Szenes Hanna szellemét jubileumi rendezvénnyel idézték meg Debrecenben
Egyszerűbben fogalmazva: valóban van-e ekkora igény ennyi mindenre?
Itt Debrecenben, igen. De az a tapasztalatom, hogy más városban is. Sőt. Olyan, mintha lenne egy társadalmi közeg minden településen, amelynek tagjai előítéletek nélkül vonzódnak az igényes és tartalmas kulturális élmények felé. És azt veszem észre, hogy ez folyamatosan bővül. A rendezvényeinken vannak állandó látogatók és vannak szép számmal újak is akiknek jelentős része újra visszajön hozzánk. Olyan is előfordul, hogy akik meglátogatják a zsidónegyedet, például a Múzeumok éjszakáján, később visszajönnek és hozzák a rokonaikat, barátaikat is, hogy mutassuk meg nekik is.
Hány zsidó él Debrecenben?
Közel ezer zsidóról beszélhetünk jelenleg.
És a programjaitok célközönsége talán nem is elsősorban a hitestvéreink?
A programjaink mindenki számára szólnak, akik az adott téma után érdeklődnek. Zsidóknak, nem zsidóknak egyaránt. Sok hittestvérünk mellett másokat is várunk a programjainkon. Ami érdekes, hogy ismeretségek, barátságok is szövődnek ezeken az alkalmakon a többször idelátogatók között.
Van egy hitközségi elnök, akinek a rokonságában voltak vallási elöljárók, hitközségi vezetők. Neked a nagyapád volt kántor. Nálatok értem a személyes elköteleződést. Szerinted 1-2 generáció múlva ezek a kötődések vajon meglesznek-e?
Huuu. Ez nagyon jó kérdés és nagyon súlyos kérdés. Az én nagypapám aki megjárta a munkaszolgálatokat és a szüleit és testvéreit elvesztette Auschwitzban, és az akkori, a rendszerváltás előtti rendszer bántásai miatt is, azt mondta apáéknak, hogy ha unokái lesznek, akkor majd felnőttként döntsék el, hogy mit gondolnak az identitásukról. Őt havonta egyszer bevitték vallatni és dorongokkal ütötték a kezeit és a lábát, hogy hagyja el a hitét. Az ismerősei nem értették miért járt hosszúnadrágban és hosszú ujjú ingben mindig.
Szerintem itt van a feladatunk fontossága igazán, hogy ne legyen még egy olyan generációs hiátus a magyarországi zsidóság életében, mint a kommunista rendszer idején lett, amikor a koncentrációs táborokból, munkaszolgálatokból visszatért kis zsidóink elhallgattak és némaságukkal űrt teremtettek a zsidó hagyományok tovább örökítésében.
Én a génjeimben megkaptam azt, amiért ma a Debreceni Zsidónegyedben vagyok. Büszke vagyok a zsidóságomra és arra, hogy tehetek is érte. Az én fiaim nagyon jó gyerekek, okosak és érdeklődőek és úgy látom, hogy sokat jelent számukra az örökség, amit át szeretnék adni nekik. Viszont ezt nem egyformán élik meg. Most még csendesen, magukban rendezik el ennek a helyét. Eljárnak a rendezvényekre, ismerik őket az idősebb hittestvérink, segíteni szoktak a hitközségi feladatokban. Ahogy az én nagypapám, úgy én sem erőltetek náluk semmit sem. Figyelem őket és ha kérdeznek, akkor szívesen és örömmel válaszolok neki, olykor kimerítően is. Most azért elgondolkodtattál. Igen, nagyon szeretném, ha nekik is lenne valami feladatuk a debreceni zsidóság életében.
Nektek lassan egy évtizede egy izraeli rabbi a vallási vezetőtök. Milyen az együttműködés egy Mazsihiszes közösség és egy EMIH-es rabbi között?
Smuel Feigennek hívják a rabbinkat és már több éve itt él a családjával. A közösség elfogadta, és szereti őt. Fiatal és bölcs rabbi. Persze a zsidó valláson belüli chabad és klasszikus 1868-as magyarországi irányzatok adnak különbözőségeket. Ezek megoldásra váró feladatok és a Teremtő segítségével ezek is helyükre kerülnek majd. A „fitymás” írásomban erről is fogok majd írni.
Ottjártunkkor elmondta az elnökötök nekünk, hogy a város komolyan tervez a helyi zsidó közösséggel. Benne vagytok a 2020-2030-as fejlesztési tervekben. Milyen lesz a zsidó negyed a következő 5-10 évben?
Talán a legnagyobb volumenű fejlesztés a Kárpát-medencei Zsidóság Történetét Bemutató Emlékközpont megépítése lesz, aminek a helye a zsidónegyed szívében van. Ezzel együtt több, a mai kornak megfelelő modern kiszolgáló intézmény is létrejön. Már megvan a helye annak az épületnek, amely idős hittestvéreink nappali és későbbiekben állandó jellegű ellátását segítené. Ez a kettő konkrét terv és a fejlesztések között vannak. De van még ezen kívül is néhány olyan ötletünk, amelyben szintén elindult egyfajta együttgondolkodás a várossal. Egylőre azonban maradjon még meglepetés.
Sok izraeli diák tanul a városban, ahova már közvetlen Tel-Aviv-i járattal érkezhetnek izraeli turisták is. Be tudjátok-e őket is vonzani? Egyáltalán hogy érzed, mi lehet a debreceni zsidó hitközség legnagyobb vonzereje ma az odalátogatóknak?
Feigen rabbi állandó kapcsolatot ápol velük, mi pedig megteremtjük annak a lehetőségét, hogy jólérezzék magukat itt. Nemrégiben például Kreisler Gábor, a Chevra Kadisa elnöke szervezett az izraeli diákokkal megemlékezést a Jom Hasoa és Jom HaZikaron alkalmakra és annyi hallgató jött el, hogy a zsinagóga tele volt. Egyébként szívesen jönnek el a hallgatók hozzánk, legyen izraeli vagy magyar.
Az utóbbi hónapokban több vidéki városban is (Szeged, Szentendre, Nyíregyháza, Székesfehérvár) rabbi- (vagy vallási vezető) kinevezésekről lehetett hallani. Szerinted mi kell ahhoz és egyáltalán lehetséges-e, hogy akárcsak nálatok, úgy ezekben a városokban is megélénküljön a hitélet és a közösségi aktivitás? Hogy látod, egyáltlán van-e perspektívája a vidéki Magyarországon a vallásos zsidóságnak? De legalább is a vallási alapokon szervezendő zsidó közösségi élményeknek?
Szerintem arra kellene törekedni, hogy minél több vidéki településen legyen valóban élő zsidó közösség. Ami azt jelenti, hogy aktív tagjai vannak, akik a mindennapi közös imádkozásra törekednek.
Egyébként ez egy nehéz kérdés, mert alapból idősödnek a zsidó közösségek és kevés fiatal van, akik éltethetnék az adott közösségeket. Illetve a fiatalok sok esetben a munka miatt sem tudnak közösségi életet élni ily módon. Ebben a helyzetben Budapest kiváltságos, hiszen sok fiatal jelenik meg az ottani közösségekben.
Van egy személyes tapasztalatom itt vidéken. A Debreceni Egyetemen több kurzusnál előfordult már, hogy hallgatók jöttek oda hozzám és mondták el, hogy eddig csak sejtették, de mostanra rájöttek, hogy ők zsidók, illetve zsidó származásúak. Sokan az identitáskeresésben, többen a családfa kutatásban kértek tanácsot. Viszont egy idő után ezek a fiatalok eltűnnek és nem is járnak a vidék zsidó közösségeibe. Ennek több oka van persze. De
ha megnézem, hogy hányan kerestek meg ezzel a gondolattal 2003-tól, akkor 50 felett van a számuk. Ez mára, 50 zsidó családot jelenthetne, ha az adott településeken, akár alkalmanként is megélhetnék a zsidóságukat.
Tisztában vagyok én ennek az intézményesítés anyagi és szervezeti problémájával, viszont ők elkallódnak. És rajtuk kívül még sokan, akik vallási alapon lévő zsidó közösséget keresnek, nem pedig egy-egy zsidó kulturális élményre vágynak.
Látod, hiába a sok tevékenység, a sok program és kulturálódási, kutatási lehetőség, innen még hiányzik valami. Na erről fogok abban a bizonyos írásban írni.
Én nem tehetek mást, mint járom azt az utat, amit a lelkem mélyéről elővettem. Ez az út soha nem sima és könnyű. Ez zsidó sors azt hiszem, hiszen minden apró sikerért meg kell küzdeni.
De ennek ellenére hajt, hogy jót tegyek, de nem kényszeresen, bár ennek van mentális oka is. Azt hiszem a másodgeneráció nagyon sok olyan dologgal küzd, amire csak később jön rá, hogy nahát, ez, ezért lehet. Nem tehetünk mást, mint nagy tisztelettel és alázattal viseltetünk a múltunk iránt, és ahogy ti is teszitek, segítünk mindenkinek, akik a bennünk élő eredet felszínre hozásával küzdenek.
Aki még nem látta, itt megnézheti filmünket, amelyet Debrecenben forgattunk.
'Nem vagyok csodarabbi , próbáltam csodát csinálni csak nem sikerült"
Debrecen és Mátészalka hősei , jelene és jövője egy fénylő sziget a vidéki zsidóság számára. Egyszerre van itt tfilin , Cukor és