Volt egyszer egy zsidóság… emléknap Sátoraljaújhelyen

Volt egyszer egy zsidóság… emléknap Sátoraljaújhelyen

Volt egyszer egy zsidóság… emléknap Sátoraljaújhelyen

Immáron hatodik alkalommal tartották meg Sátoraljaújhelyen azt a rendezvényt, amely a város egykori legnagyobb felekezetű népcsoportjáról, a zsidóságról emlékezett meg. Éppen 250 éve alakult a hitközségük és Közép-Európa egyik legmodernebb világi zsidó iskolája is itt működött. Ma már egy “minjenjien” sem maradtak a településen, de legalább akadnak, akik őrzik emléküket.

Pár hete “Zsidóságért-díjjal” köszönte meg a Mazsihisz Juhász István sátoraljaújhelyi polgárnak azt, hogy hosszú évek óta próbál tenni azért, hogy ne menjen feledésbe a város egykori virágzó zsidó közösségének emlékezete.

A Zempléni Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ügyvezetője mintegy 30 évvel ezelőtt jutott hozzá ahhoz az épülethez, amely több mint 100 éves működése alatt több ezer városi diáknak biztosított magas színvonalú oktatást. Juhász és társai annó az 1990-es évek elején Zoltai Gusztávtól kapták meg használatba azt az épületet, amely az egyetlen olyan ingatlan maradt a holokauszt után, amit a zsidó szervezetek visszaigényelhettek a várostól.

A romos, elhagyatott épületből lett a térség egyik innovatív inkubátorközpontja. A sok-sok tucatnyi regionális fejlesztési projektnek otthont adó és befogadó intézményt a mai napig Európa Házként ismerik a városban.

Az ingatlan erdetileg az 1830-as években épült, és a közbeszédben csak “Kaesztenbaum Zsidó Iskola” néven vívta ki rangját.

Nemcsak a város egyik legerősebb tanintézménye volt, de Európa első zsidó népiskolájaként is működött. Alapítója egy mind a mai napig rejtélyes életű gazdag földbirtokos, Kaesztenbaum Márton Rafael volt.

Az idei 6. Emlékezés Napja rendezvény központja az egykori iskola épületében kialakított konferenciaterem volt. Itt gyűltek össze mindazok, akik részt vettek az október 28-i egésznapos programon. Sok mindent szerveztek erre a napra is, és akárcsak az elmúlt öt esztendőben, a koreográfia nagyjából azonos volt:

egy rövid szlovákiai látogatással vette kezdetét a rendezvény, Pelejtén, Kaesztenbaum sírjánál tettek tisztelgő látogatást a vendégek.

A megemlékezés egy répaföld kellős közepén volt, lévén az iskolaalapító végrendelete szerint saját földbirtokán, a lehető legegyszerűbb körülmények között akart temetkezni.

Az idei eseményt is megtisztelete a szlovák kisváros polgármestere, aki arról is szólt az egybegyűltekhez, hogy azt tervezik, hogy a mezőföldi sétaút helyett egy tisztességes úton lehessen a jövőben megközelíteni a község egykori jelentős polgárának sírját.

Az emlékezők köveket helyeztek el a sírhelyre, valamint kaddist is mondtak Kaesztenbaum tiszteletére. A közel 30 főnyi csapat — akik között többnyire helyi polgárok voltak, többen visszatérő látogatók, de akadtak olyanok is, akik most vettek először részt az eseményen —  ezután visszatért Sátoraljaújhelyre és a buszon Juhász István a zsidóság helyi történetéről, kiváltképp Kaesztenbaum életéről mesélt nekik.

Az alig félórás utazás a belváros egyik kórházánál ért véget.

A város mai központi rendelőintézetének falánál ugyanis egy emléktáblát avattak a korábban csaknem fél évszázadig (1906-1944) ott szolgáló Zsidó Kórház emlékére. Az eseményen részt vett a kórház egykori igazgató-főorvosának, Dr. Zinner Sándornak az unokája, Dr. Zinner Tibor történész is.

A tiszteglés rangját nem csak az emelte, hogy az avató-ceremónián több járókelő figyelmét is felkeltve ismertették a legfontosabb tudnivalókat a város zsidó orvosairól és az akkor egyetlen vidéki zsidó kórházként működő intézetről, de megjelent több olyan orvos és ápoló is, akik ott dolgoznak az intézményben, sőt, egy olyan idősebb belgyógyásszal is találkoztunk, akit még kezelt Dr Zinner Sándor.

A résztvevők ezek után egy rövid sétát tettek a belvárosban, ahol olyan házak és üzletsorok között rótták útjukat, amely 1944 előtt többnyire zsidó kereskedők tulajdona volt. A város az egyik olyan kivételes helye volt Magyarországon a zsidóknak, ahol volt idő, mikor az ő felekezetük volt a legnagyobb.

1850-ben a város minden harmadik lakosa zsidó volt. Az 1880-as évekre már a zsidóság alkotta a város legnagyobb vallási felekezetét!

Így nem meglepő, hogy az újhelyi zsidóság társadalmi, gazdasági és oktatásban betöltött szerepe meghatározó volt a századforduló környékén a városban. Az országban egyedülálló módon Sátoraljaújhely sokáig zsidó többségű lakossággal rendelkezett. Máig több korabeli zsidó épület, bolt maradt meg a Rákóczi Ferenc utcán eredeti formájában.

Juhász Istvánék támogatóikkal — legfőképpen kiemelendő a Tom Lantos Intézet — az elmúlt években minden emlékezés-napi rendezvényen valamilyen emléktáblát avattak a városi zsidóság egyes tagjai emlékére. 

A séta után egy fenséges kóser lakoma várta a résztvevőket a rendezvény központjában. Majd kezdetét vette a tudományos konferencia-délután.

Kaesztenbaum Márton Raffaelről és a Zsidó Tanodáról Juhász István, a város Zsidó Kórházról Dr. Zinner Tibor tartott előadást, majd egy abszolút új kezdeményezésről, egy digitális térképről meséltek, amely angol és magyar nyelven segíti a városba érkező, zsidó múlt iránt nyitott érdeklődőket. A térkép 16 emlékhelyet fed le eddig, és az ujhelyizsidosag.hu honlapon érhető el.

Ahogy minden korábbi évben, így a szervezők idén is megjelentettek egy helytörténeti kiadványt, amelynek idei példányát llyés Bence jegyzi. A szerző maga mutatta be a „Zempléni csodarabbik” című ismeretterjesztő és fotós kiadványát.

A haszidizmus egyik legnagyobb hatású “csodarabbija”, Teitelbaum Mózes már életében szentség hírében állt, kiváló szónok volt, 33 évig tanított vallási iskolájában a városban. 1841-ben halt meg, sírja azóta a legnagyobb magyarországi zsidó zarándokhely. 

Az idei emlékezés napja rendezvény késő délután ért véget, amikor Varga Elek — a városi zsidóság egyszemélyes megtestesítője, a korábbi / jelenlegi(?) hitközség elnökének — vezetésével az érdeklődők ellátogathattak abba az épületbe, amely egy majdnem 100 éves egykori kollégiumból lett pompás zarándokhely a közelmúltban.

A hivatalos nevén Berkowitz & Bettelheim Zempléni Zsidó Közösségi Ház egy háromszintes, minden igényt kielégítő vendégház, amely alig 150 méterre van a rebbe sírjától, és alsó hangon legalább 100 zarándok elfér egyszerre benne a többágyas szobákban. A pandémia miatt egyelőre még csak nagyon kevesen élvezhették a város vendégszeretetét, de nem lennénk meglepve, hogy a hely hamarosan tele lenne.

Ami figyelemreméltó a helyszínben, hogy létrehoztak benne egy kis múzeumot is a város és zsidósága — kiemelten a “csodarabbi” munkásságának bemutatására.

Hollywoodi hetek Szabolcsban: alkotótábor, emléktábla és filmfesztivál is öregbíti hőseinket