A Rajna kincsét magukkal hozva nem csak új fejezetet írtak a hazai borgazdaságban, de maradandó történelmi, gazdasági és kulturális örökséget is létrehoztak a Lessner család tagjai Magyarországon. Hatásukról és más borbárók 200 évéről is szól összeálításunk.
A borkereskedelemben az országoshoz hasonlóan Tapolcán is meghatározó volt a zsidó borkereskedők tevékenysége. Az első vállalkozás ezen a területen 1842-ben Lessner Mór és fia borkereskedő cége volt, amelyet a kiegyezésig még két cég, 1867-68-ban pedig további nyolc vállalkozás követett.
Tapolca a veszprémi püspökség birtokán fekvő település volt, mezővárosként a vásártartási joga révén emelkedett ki a falvak sorából a XVII. század közepén. Kétszáz évvel később már a regionális borkereskedelem kiemelkedő centrumjává vált, és a Balaton-felvidék, Káli-medence-Tapolcai-medence szőlőhegyeiről származó bor értékesítési központja is itt volt.
Az első zsidók 1703-ban jelentek meg a városban, ők a püspöknél elért haszon-földbérléssel tudtak letelepedni. Néhány évtizeddel később érkeztek azok a családok, akiknek leszármazottai a következő évszázadban a borkereskedelemben meghatározó szerepet játszottak. Sőt, nem hivatalosan az új borbáró dinasztiák alapítói is lettek.
A Lessner család a Rajna-vidéki, Direnből, a Dukes család Beledről érkezett. Valószínű, hogy kezdetben házaló kereskedők lehettek, majd az ebből származó haszonból boltot nyitottak. 1816-ban a sümegi püspök engedélyezte Lessner Júdának és Dukesnek, hogy boltjukban sót, dohányt, gyapjút áruljanak és pálinkát főzhessenek. Lessner Júda az 1820-as évektől pénzkölcsönzéssel is foglalkozik, majd 1834-től már fémárukkal is üzletel.
A kereskedés fejlesztése mellett a két családfő együtt és külön-külön is vásárolt és bérelt kisebb-nagyobb földterületeket. Lessner Júda 1814-ben szántóföldet vett, 1818-ban Dukes Józseffel közösen megvette az első szőlőt a Szent György-hegy Tapolcához tartozó oldalán.
Lessner Júda a tapolcai zsidó hitközség életében is meghatározó szerepet játszott. Amikor 1813-ban megalakul a zsidó hitközség, saját telkén zsinagógát épít, amelyet 1865-ig – egy újabb zsinagóga felépítéséig — használtak.
Korábban a tapolcai zsidók Keszthelyre vagy Kővágóörsre jártak az ottani nagyobb hitközségek zsinagógáiba. Tapolca népessége 1828-ban 6212 fő volt, ebből 43 zsidó. A század közepére jelentős változás következett be: a város népessége csak ötszáz fővel nőtt, a zsidó vallásúak száma 101 főre gyarapodott. A zsidó népesség növekedése részben a bevándorlásból, részben a természetes szaporodásból adódott.
A korai bevándorló zsidó családok fenntartották kapcsolataikat a szülőföldön maradtakkal, akik közül a 19. század első felében többen Tapolcára vándoroltak. Beledről került a Tapolcára a Frisch család is, akik később a város legjobb kávéházát hozták létre.
A tapolcai zsidó közösség is 1910-ben éri el a legnagyobb létszámot, ekkor a település 6985 főnyi népességéből 923 fő (13,7%) a zsidók száma, arányuk többszöröse az országos (5-6%) átlagnak.
A környezethez való alkalmazkodást kedvezően befolyásolta, hogy a tapolcai zsidó hitközség tagjai a neológ irányzat követői voltak, így nem ragaszkodtak mereven pl. az öltözködési, hajviseleti előírásokhoz. Amikor 1849-ben a törvény előtti egyenlőség, 1867-ben az izraelita vallás egyenjogúsága, polgári és politikai jogegyenlődése megszületett, nyitva állt az út a tapolcai zsidó közösség tagjai előtt, hogy a település és a környék gazdasági-társadalmi életének meghatározó, vezető személyiségeivé váljanak.
A Tapolcán élő zsidók fő megélhetési forrása 1867 után is a kereskedelem maradt, de a kereskedelmeiből származó hasznot többen ipari vállalkozásokba fektették.
Rechnitzer Rezső mészgyárat és szeszgyárat, Freller Jenő fűrésztelepet, Ascher József ecetgyárat, Breier Ignác szódagyárat alapított. A kultúrával kapcsolatos vállalkozások Lőwy Bernát nevéhez fűződnek, aki könyvkereskedéssel foglalkozott, s emellett kölcsönkönyvtárat működtetett, valamint ő volt az első tapolcai nyomda alapítója is. A borkereskedelemből származó hasznot a tapolcai zsidó kereskedők részben visszaforgatták és az üzletet fejlesztették belőle, részben a gazdaság más területeire fektették be.
1850 után általánossá vált, hogy befektetési szempontból megvásárolták a Fő utca és a Fő tér házait, helyükre új épületeket emeltettek, amelyek alá több ezer hektoliter bor befogadására, raktározására alkalmas pincéket építettek. Ezek alagútrendszere ma is lenyűgöző és alkalmanként nyitott az érdeklődők számára.
A borkereskedelem és a borkereskedők egy évszázadon át domináns szereplői a település gazdasági és közéletének. A tíz tapolcai borkereskedő cég tulajdonosai, mintegy nemességen kívüli borbárói elit kör tagjai — élükön a Lessnerek — törekedtek saját szőlőterületek vásárlására is. Kezdetben csak a Szent György-hegyen, később Csobáncon, Badacsonyon, Szigligeten és Ábrahámhegyen is szereztek szőlőket. A saját termésükön kívül a szőlőtermelő gazdáktól felvásárolt bort is értékesítették, nemcsak belföldön, hanem a Monarchia többi területén is.
A legnagyobb forgalmat bonyolító tapolcai zsidó borkereskedők aktívan részt vettek a helyi bankok alapításában és igazgatásában is. A Tapolcai Takarékpénztár Rt. 1865-ben, a Balatonmelléki Takarékpénztár Rt. 1885-ben, a Mezőgazdasági és Borkereskedelmi Takarékpénztár 1886- ban alakult. Az elsőben a Lessner, Marton és Berger családok, a másodikban a Lessner, Frisch, Schwartz és Steiner családok voltak a fő 143 részvényesek. E két bank jelentős mértékben finanszírozta a Tapolca-Keszthely valútvonal építését is.
A közlekedési hálózat országos fejlődése 1891-ben Tapolca forgalmi helyzetét is kedvezőbbé tette. Ekkor indult meg a forgalom a Tapolca-Celldömölk vasútvonalon, amely elsősorban a nyugat-magyarországi és ausztriai szállításokat tette lehetővé.
A tapolcai vasútállomáson külön borrakodó épült, amelynek összes forgalma 1895-ben 40 000 hl bor volt. A tapolcai borrakodóra 22 környező településből szállítottak bort szekérrel. A prosperitás és a kedvező előjelek kellős közepébe derült égből villámcsapásként érkezett a kor legpusztítóbb kártevője, a filoxérajárvány. A történelmi borvidék szőlőterületeit pusztító járvány 1890 körül érte el Tapolca környékét, ahol a pusztítás hatására a szőlőterület nagysága a tizedére csökkent.
A zsidó borkereskedők komoly munkát végeztek annak érdekében, hogy az elpusztult ültetvények helyett újak létesüljenek. Megalapították a Balatonfelvidéki Filoxera Ellen Védekező Egyesületet, melynek segítségével szakmai tanácsokat adtak a filoxera elleni védekezéshez.
Az egyik legnagyobb forgalmú borkereskedő cég tulajdonosa Frisch László évente 100 000 db oltványt állított elő a tapolcai határban lévő oltványtelepén. A Tapolca környéki oltványtelepekről nem csak a helyi ültetvényekre, hanem az alföldi új szőlőtelepítésekre is szállítottak. A filoxérajárvány következtében Tapolca környékén egy jelentős szőlőbirtok-koncentráció indult meg.
A megfelelő mennyiségű tőkével rendelkező zsidó borkereskedők felvásárolták a kisebb, tőkehiánnyal küzdő gazdáktól az elpusztult ültetvényeket, amelyeket újra telepítettek, s rajtuk nagy befogadóképességű pincéket, nagy kapacitású szőlőfeldolgozó központokat építettek.
A zsidó borkereskedők mint a legtöbb adót fizető polgárok, és a város javát is szolgáló befektetések résztvevői Tapolca elismert személyiségei voltak. Közülük sokan járultak hozzá a város infrastruktúrájának fejlesztéséhez is.
Frisch Bernát Fő téri házában 1895-ben nyílt meg a Wolf kávéház, majd emeletráépítéssel ugyanebben az épületben 1911-ben a Pannónia Szálloda. Lessner Sámuel 1905-ben építtette a Fő utcán azt a házat, amelyben helyet kapott a posta, a járásbíróság, és ide költözött a Tapolcai Takarékpénztár is.
Közpolitikai szerepük és lehetőségeik is ezzel párhuzamosan fejlődnek: kezdetben tiszteletbeli tanácsosok (Dukes Manó, Lessner Ferenc), később „rendes” tanácsosok (Lessner Ferenc, Marton Gáspár) is lehetnek, 1872-ben a városi elöljáróságnak már 10 zsidó vallású tagja van. A virilis jegyzékeken — a legtöbb adót fizető polgárok között — a már ismert nevek mellett 1893-ban a kilenc (!) borkereskedő mellett egy-egy zsidó orvos és ügyvéd is feltűnik, mint akik a jövedelmük kétszeres figyelembevételével kerültek a listára.
A tapolcai zsidó borkereskedők körében új gyakorlat terjedt el a kiegyezés és az első világháború között. Fiaikat a hazai képzések után bécsi és más nyugati szakiskolákba, tanfolyamokra küldik, leányaikat pedig magasabb társadalmi helyzetű férfiakhoz adják feleségül.
Az asszimiláció folyamatai országos szintűek itt is, habár nagyon szoros világi és kereskedelmi szövetségek jöttek létre, a helyi zsidóságnak továbbra is fontos a hitén alapulú vallási szerveződés is. Ezek közül kiemelkedik a Chevra Kadisa, melynek feladata a betegápolás, temetkezés, vagyontalan tagok a temetkezése és az elszegényedettek megsegítése is. Lessner Rózsa elnöklete alatt létrejön az Izraelita Jótékony Nőegylet, amelynek célja az “erkölcsös és feddhetetlen életmódú leányok segéllyel támogatása férjhezmenetelük alkalmával”. Az szervezet fa és élelmiszer juttatását és szegény iskolába járó leányok tandíjának kifizetését is vállalta. Az 1883-ban alakult Krajcár Egylet pedig kifejezetten a szegény sorsú gyermekek ellátásának javításához gyűjtött adományokat és rendezett jótékony célú előadásokat.
Bár a zsidó közösség tagjai saját iskolájukban is magyar nyelven tanultak, az egymás közötti kapcsolattartásban — főként az üzleti életben — még a századforduló táján is a héber vagy a német nyelvet használták. Ez is mutatja, hogy számukra is fontos volt a bennük élő eredet, de ezzel együtt már egy új haza szokásaival és rendszerével tervezték saját jövőjüket.
A tapolcai zsidóság gazdasági tevékenysége, a település életében betöltött társadalmi szerepvállalása örök példa. És bár méltatlanul keveset hallunk róluk, remélhetőleg sosem fogunk elfeledkezni értékteremtő évszázadaikról.
Bízunk abban, hogy lehet létjogosultsága egy kulturális-, gasztronómiai – vagy akár egy vallási zarándokturizmusnak, amely a régióban szolgálja a nem mindennapi örökség fenntartását.
Forrás: Mohos Mária, Vállalkozók – borkereskedők Zsidó borkereskedők Tapolca gazdaságában és társadalmában
A Lessner-családról megemlékeztünk legújabb filmünkben is:
Eredeti Riportjaink VOL 3
Tapolcai és Veszprémi örökségünk kutatásához helyi történészek segítségét kértük. 3. hónap végén ezt mutatjuk meg nektek…