Még a szervezőket is meglepte, hogy ilyen sokan eljöttek az Izraeli Kulturális Intézet (IKI) és a Tom Lantos Intézet (TLI) közös programjára a múlt héten. A zsidó megújulás vidéki esélyeiről is szóló hiánypótló kultúrtörténeti konferencia közönsége megtöltötte a házigazda nagytermét.
Annyira megszerettük ezt a programot az elmúlt hetek szervezése közben, hogy szinte biztosan lesz folytatás. Már most vannak olyan települések, akik jelezték, hogy szeretnék megmutatni magukat
— fogalmazott Ledniczky Lívia, az IKI programigazgatója, aki a társszervezőkkel közösen választotta ki azt a féltucatnyi dunántúli zsidó közösséget, akiknek történetéről, múltjáról, jelenéről és jövőjéről hallhatott a nagyérdemű.
Susán Eszter, aki idén nyár óta felel a TLI Zsidó Élet és Antiszemitizmus Elleni Küzdelem Programjaiért, köszöntőbeszédében arról szólt, hogy a sokszínű múlttal és a jelennel foglalkozó aktivitásaikkal nem csak ismeretátadásra vállalkoznak, de az identitáserősítéshez is szeretnének munícióval szolgálni, ráadásul szándékaik szerint mindezzel az antiszemitizmus elleni fellépést is szeretnék erősíteni.
A múlt és jelen összefügg, és a kettő közötti kapcsolathoz elengedhetetlen az emlékezés
– tette hozzá Susán Eszter.
A múlt csütörtök esti program eredetileg egy kettős kiállításmegnyitóval – Grinberg Daniella kővágóörsi fotói és a Szombathelyi Zsidó Hitközség történeti képes tárlata — vette volna kezdetét, de a szervezők inkább a tudományos kiselőadásokkal indították útjára a rendezvényt. Ebben a szekcióban a Dunántúl részei (Kőszeg, Körmend), Székesfehérvár és Tapolca előadói mutatkoztak be saját térségük erre az estére választott történeteivel.
Szántóné Balázs Edit, a kőszegi Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete Zsidóságtörténeti Kutatócsoportjának vezetője részletesen ismertette az észak-nyugati régióban található egykori jelentős zsidó közösségek érdekesebb összefüggéseit. Kitért arra, hogy milyen szerepe volt a zsidóságnak a régió modernizációjában és hogy milyen tevékenységeikkel formálták a zsidó közösségek a Pannon városok sajátos történelmét. A kőszegi zsinagógát építtető Schey-családról szólva megemlítette, hogy
volt olyan lakóépület is a városban, ahol a polgármester és a rabbi közös mellékhelyiséget használt.
A körmendi Frim család polgáriasodását elemezve kiemelte, hogy ők voltak az elsők az országban, akik a mentális betegségben szenvedők számára létrehoztak egy szakintézményt, amely a „Hülyék tan- és nevelő-intézete” névre hallgatott.
Gergely Anna történész Székesfehérvár zsidósággal kapcsolatos büszkeségeit osztotta meg hallgatóságával. A koronázóváros kiemelkedő rabbijainak bemutatása mellett szót ejtett a város híres szülötteiről, így a világhírű Goldziher Ignác orientalistáról is, de mesélt a deportálásokról és a háború utáni élet újrakezdéséről is.
Hangodi László történész pedig a Tapolca környékének meghatározó zsidó borkereskedőiről tartott előadásában alaposan felvázolta a nagyhatású kávéház és szálloda alapító és tulajdonos, Dr. Frisch József családjának sikereit. A szünet előtt még Susán Eszter Szegő Ágnes könyvtáros-történész-családfakutatóval közösen beharangoztak egy publikálás előtt álló új kiadványt, egy olyan bibliográfiát, amely a vidéki zsidósággal kapcsolatos 21. századi publikációkat tartalmazza majd.
A publikum a tömény történelmi ismeretanyag után kapott egy szűk fél órát smúzolásra, büfézésre, no és arra, hogy alaposan feltérképezze a kinti helyiségben felszerelt kiállításokat. Nekünk is így volt alkalmunk pár szót váltani Grinberg Daniella egyetemi hallgatóval, akinek kővágóörsi fotói igazán különleges élményt nyújtanak.
November 27-ig aki teheti, ne hagyja ki az ingyenes kiállítást az IKI-ben. Ritkán látni ilyen művészi formában tetten ért, filozofikus játékossággal megkomponált zsidó elmúlástörténetet.
A rendezvény utolsó másfél óráját azoknak a közösségi embereknek a kiselőadásaira szánták, akik különféle települések megújuló, de legalábbis még létező zsidó hitéletének felelős figurái. A Bennem Élő Eredet követőinek ezek a személyek már szinte egytől-egyig ismerősek lehetnek, hiszen az ő történeteikkel és elköteleződéseikkel találkozhattatok videóinkban vagy cikkeinkben.
Jó volt ismét hallani Winkler Miksát a siófoki életről és a nagy történelmi időkről, személyes indíttatású családi hátteréről. Az ő életigenlő, áldozatos munkáját továbbra is inspirálónak gondoljuk, nyilvánvalóan azok is így érzik, aki most hallhatták őt első ízben.
Temető-mentő és rock n’ roll-túlélő: Várszegi “sameszából” inspiráló önkéntes
Kifejezetten szimbolikus volt, ahogy megmutatta a több mint 10 éve elkészített – pont a Dunántúl régióját bemutató -- egyedi, zsidó temetők hálózatát ábrázoló térképét.
Barna Ágnes szenvedélyes mondanivalója saját városáról, Székesfehérvárról, még akkor is megható volt, ha mindenki tudja, ő valójában Budapesten él, és – akárcsak Winkler is – a fővárosból irányítja, szervezi a Fejér megyei város zsidóságának aktivitásait. Mondandójában nem csak tisztelgett elődje, Neubart István előtt, de kiemelte, hogy a tavaly hivatalba iktatott Darvas István rabbi szervezőkészsége és hitéleti szerepvállalása nélkül nem lehetnének ilyen eredményesek.
'Ercsi után minden szürkévé vált"...
Fehérvár és Ercsi Fejér megye különböző kiindulási pontja , mégis az utóbbi időben lendületben van , erre a lendületre voltunk kiváncsiak most is mint mindíg.
Az elnök nagyon szép régi, esetenként több száz éves tárgyakkal is szemléltette ragaszkodását és elköteleződését a város iránt.
Szombathelyről Sugár Judit talán első ízben beszélhetett ennyi fővárosi előtt, hiszen őt nemrég választották meg a posztjáról lemondott Márkus Sándor helyett. Beszédében méltóképpen idézte fel a város gazdag zsidó múltját, mesélt a kiállításuk történetéről, és lelkes új vezetőként helyénvalóan osztogatta közösségéről szóló brosúrát is a nézők között.
Mi még a szünetben ismerkedtünk össze vele, és tehettük fel személyes tapasztalatára vonatkozva azt a kérdést, hogy
vajon a „főnix-jelenség” mögött van-e valódi zsidó identitás keresését sejtető élmény, vagy a nagyobb érdeklődés inkább annak szól, hogy a nem zsidó lakosokat kezdte el jobban érdekelni egy-egy vidéki zsidó közösség múltja?
Sugár Judit válaszát, ahogy a rendezvényről forgatott kisfilmünket hamarosan megjelenő legújabb videónkban láthatjátok majd.
A szekció záróelőadása Jusztin Ádámé volt, aki nem panaszkodhatott az idegen környezetre, hiszen az esemény helyszínén maga is sokszor tartott már fejtágítókat, igaz, zömmel a zsidó sporttal kapcsolatban. Jusztin Ádám a korábbi felszólalókhoz képest egy másik generációhoz tartozik, és a Maccabi Vac sportklub elnökeként már évek óta az IKI-ben van a saját irodája.
Most mint a Káli-medence Zsinagógája Alapítvány elnöke kapott meghívást. Ebben a minőségében -- barátaival közösen -- lassan már fél évtizede gondozzák azt a kezdeményezést, amelyik arra jött létre, hogy megmentsenek egy több mint 200 éves zsinagógát Kővágóörsön, és felélesszenek egy régi zsidó szellemiséget a Káli-medencében.
Szívhez szóló prezentációjában megemlítette a Stern családot is, amelynek képviselőitől az alapítvány kölcsönkapta az egykori zsinagóga óráját, amit mindenki szemügyre vehetett az estén egy kiállított vitrinben is.
Mindegyik előadásban érződött a büszkeség, amolyan ego-expónak is beillett az élmény, azonban itt szerencsére nem műanyag ülődeszkát vagy színes-szagos párnahuzatot, hanem
a reményt és a példát mutatták be arra, hogy elszántsággal, kitartással és hittel igenis van értelme a vidéken sorstalanná vált zsidóság kincsestárának felélesztéséhez, ápolásához.
Drukkolunk a szervezőknek, hogy kezdeményezésük sok hasonlóan sikeres programot hozzon Mindannyiunk számára!