„Emeletes Weisz”: Schőn Samu árnyékától Kiskunhlas kínai konyhájáig

„Emeletes Weisz”: Schőn Samu árnyékától Kiskunhlas kínai konyhájáig

„Emeletes Weisz”: Schőn Samu árnyékától Kiskunhlas kínai konyhájáig

Hitközségi vezető és kaszinó elnök is volt Weisz Ignác Kiskunhalason, aki bár takarékos gazdálkodásával elismerésre tett szert, egyeseknek mégis rideg emberként maradt meg emlékeztében. Rá, a város első emeletes házának tulajdonosára Végső István segítségével emlékezünk. 

Éppen 121 esztendővel ezelőtt épült meg az egyetlen kiskunhalasi eklektikus emeletes magánház, amely mostani Hősök tere 3. számnál található, és a településen mindenki csak a Weisz-házként ismeri. A “halasi” városban egyre látványosabban pusztulnak, tűnnek el polgári, paraszti, polgár-paraszti örökségek építményei, azonban a város egykor volt egyik leggazdagabb emberének háza a mai napig áll.

De ki volt az az ember, akinek akkora vagyona volt, hogy megelőzte a kiskunhalasi dúsgazdag nagybirtokosokat és tisztségviselőket?

Weisz Ignác fűszer-nagykereskedő 1868-ban született Kecelen. Felmenői vélhetően német területekeről érkeztek Magyarországra, és jelentős részük kereskedelemmel foglalkozott. A család Fejér vármegyéből érkezett az Alföldre, ahol Weisz Ignác már a dualizmus idején az egyik leggazdagabb polgára lett Kiskunhalasnak.

A város adózóinak listáján a legtöbb adót fizetők jegyzékén mindig előkelő helyet foglalt el. Ez azt is jelentette, hogy a képviselőtestület munkájában is részt vett, sőt, a Kiskunhalasi Kereskedelmi Kaszinó elnöke is volt 1931 és 1937 között. Talán nem véletlen, hogy csak eddig… 

Egy évvel az első zsidó törvény előtt, 1937-ben a kereskedelemügyi miniszter elismerő oklevelét vehette át 40 éves példamutató nagykereskedői munkássága jutalmául. 

Weisznek nem volt saját gyermeke, feleségével kettesben élt, és nyilván sokat jelenthetett neki a közössége. Ezért is vállalhatta el a hitközség elnöki pozícióját is több ízben az 1920-1930-as években. Sokat tett a városi zsidó népiskoláért is, ezzel együtt egy ottani iskolás diak Weiszre felemás érzésekkel emlékezett Végső Istvánnak egy korábbi tanulmányban:

Weisz Ignác gyermektelen, eléggé rideg ember. „Emeletes Weisz” nevét talán azért kapta, mert a bankokon kívül az övé volt az első vagy egyik első emeletes ház a városban.

A visszaemlékező, Práger Miklós szerint Weisz üzlete szombaton is nyitva volt, hiszen nem volt nagyon vallásos ember, sőt, állítólag szabad-kőműves páholy tagja is. “Talán takarékos gazdálkodása tette kedveltté a választók köré-ben, s ez az alacsonyabb hitközségi adófizetést is jelentette.” — vélekedett Práger.  

Weisz háza a város egyik legfontosabb és legforgalmasabb helyén épült fel 121 évvel ezelőtt. 1905-re itt már egy nagy piactér épült ki. Ekkor még Mátyás térnek hívták ezt a közterületet. Előtte Hentes utcának, majd később, a két világháború között Felsőtemplom és Horthy Miklós tér neveket kapta a mai Hősök tere.

Kozits István mérnök tervei alapján kezdődött meg az építkezés. A szegedi Dóczy János és a szabadkai Novák építőmesterek vállalták a kivitelezést. A művezető Zacharia Miklós volt. Az építmény 1901-ben készült el. A helyi sajtó nagy figyelemmel kísérte a munkálatokat. Különlegesnek számított az esemény, de egyben reprezentálta a halasi polgárság erejét és gyarapodását is.

Hamar jellegzetes épületévé vált a településnek. Képeslapokon, fotókon gyakran jelenítették meg a korban és a környezetében is karakterisztikus házat. 

Az emeleti részben lakást, míg a földszinten boltokat helyeztek el. A helyi kereskedők később ezt az elosztást másolták reprezentáns, belvárosi épületeiknél. Jellemző Weisz státuszára, hogy a következő emeletes kereskedő-házak csak sokkal később épültek: 1920 és 1928 között.

A sorsát Weisz sem kerülhette el: 1944. május végén gettósították, és végül több száz polgártársával együtt deportálták. Feleségével együtt túlélte a holokausztot, és hazatért, azonban túl sok ereje már nem maradhatott az újrakezdéshez, alig egy évvel később, 1946-ban elhunyt. Sírja a halasi izraelita temetőben található.

Weisz háza mostanában egy ázsiai étteremről ismert a városban.

Forrás: Végső István: feketevaros.blog.hu