Majd egy évtized után szerveztek újra rangos szakmai fórumot azoknak a kutatóknak, akik a vidéki települések eltűnt közösségeinek történetével foglalkoznak. Ráadásul a múltheti gyulai konferencián bemutatták a „vizek városának” nagyszabású új zsidó emlékezet-programját is.
Engem is meglepett, hogy ilyen sokan foglalkoznak a témával. Nagyszerű érzés volt részt venni ezen a kétnapos szakmai találkozón, ami mindenképpen folytatást érdemel
— fogalmazott érdeklődésünkre Balogh István, az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem Judaisztikai Tanszékének vezetője, aki a rendezvény egyik szervezője is volt. A Történészek és helytörténészek az eltűnt kistelepülési és kisvárosi zsidóság nyomában című kétnapos konferencián a múlt héten 26 előadó osztotta meg ismereteit a hallgatósággal.
A hazai vidéki zsidóság kutatói számára szervezett hasonló szakmai színvonalú összejövetel legutóbb 2014-ben Budapesten volt – emlékeztetett Balogh István, aki fiatal kora ellenére több mint 20 éve foglalkozik a vidéki – ezen belül kiemelten a a békés megyei — zsidóság kutatásával. Nála hitelesebb szakmai felügyelőt aligha találhatott volna az esemény házigazdája, Gyula Város Önkormányzata és a társszervező, Gyulai Zsidó Alapítvány.
Az Országos Rabbiképző-Zsidó Egyetem tanára szerint a kutatók példamutatóan alkalmazkodtak az új idők kihívásaihoz, és „szükségszerű innovációval” merültek el a terepmunkáikban. Új kutatási módszerekkel, a digitális és a hagyományos levéltári munkákat alkalmazva haladtak felefedezéseik útján. Sok esetben ezzel is kiegészítve a korábbi helytörténészek gyakran csak a túlélők visszaemlékezéseire alapuló technikáit.
A fiatalabb szaktársak mellett egyre gyakoribbak olyan kutatók is, akik nyugdíjazásuk után kezdenek el valamilyen személyes indíttatásból keresgélni a zsidóság eltűntnek hitt helytörténetei között. A helyzett talán több mint reményteli, ezért is érzem azt, hogy a professzionális szakma felelőssége is az, hogy egyre több nyilvánosságot biztosítsunk ezeknek az eredményeknek
–emelte ki Balogh István, aki szerint ilyen konferenciát a mostani tapasztalatból kiindulva érdemes lehet minden évben megszervezni.
Az esemény helyszíne a gyulai városháza volt, ahol az egybegyűltek hallhatták olyan barátainkat is, akikkel mi magunk is találkozhattunk a tavalyi esztendőben, és a velük készített filmjeink is hirdetik munkájuk jelentősségét. Így többek között Szarka Lajos mesélt a zsidóság szerepéről Keszthelyen, Szegő Ágnes a tiszafüredi zsidóság 250 évéről, valamint Suhajné Szoka Margit az újfehértói zsidóság házassági stratégiájáról tartott előadást.
A 26 szakember között előadott Gyula alpolgármestere is. Alt Norbert ismertette azt a több éves tervet, amely részletesen kitér Gyula zsidó emlékezet-programjára, vagyis arra, hogy a település milyen formában képzeli el egykori zsidó közösségének méltó megidézését. A politikus beszédét megelőzően sajtótájékoztatón is ismertette a terveket.
A város szeretné megmenteni és egy állandó kiálltási térként, XXI. századi formában közkinccsé tenni a viszonylag jó állapotban megmaradt, egykori rabbiházat. Ezzel egy állandó kiállítással rendelkező új zsidó emlékhelyet hoznának létre a belvárosban.
–monda az alpolgármester.
Az 1910-es évek elején emelt épület a gyulai zsinagóga – amely ma zeneiskolának ad otthont – mellett található. Állagmegőrzés céljából pár éve a tetőszerkezetet már felújították, és pályázati pénzből remélik a fejlesztés folytatását – ezt már Diósi Lajostól tudjuk, aki az egész gyulai zsidó emlékezet-projekt egyik motorjaként válaszolt kérdéseinkre.
A Gyulai Zsidó Alapítvány vezetője gyulai szülöttként évtizedek óta dolgozik azon, hogy saját családja mellett sok száz gyulai zsidó polgár emlékezete is fennmaradjon. Katalizátora volt annak, hogy pár éve példás összefogással rendbehozták a helyi zsidó temetőt, és a közelmúltban pedig egy olyan monográfiai is elkészült, amelynek témája a helyi zsidóság múltja volt.
A fizikus kutató Diósi szabadidejében évek óta lobbizott azért, hogy végre mások is felismerjék, ideje lenne méltó formában tisztelegni a holokausztban elpsztított felmenőink előtt. Ehhez a 15 éve üresen álló rabbiházat találták ideális helyszínnek. Diósi szerint legalább 50 millió forint kellene csak az épület infrastrukturális korszerűsítésére, és további sok tízmillió forint pedig ahhoz, hogy ott megvalósulhasson egy XXI. századi emlékhely.
A jelenlegi lehetőségek szerint egy év múlva készülhet el az új intézmény szakmai terveit bemutató első virtuális, digitális demó, és ideálisan 5-10 éven belül számítanak arra, hogy újabb pályázati források segítségével el is készüljön az emlékmúzeum.
— ismertette a Goldmark kórusban is szerepet vállaló Diósi.
Mazal Tov a gyulai kezdeményezéshez, és várjuk kíváncsian a vidéki települések elveszett közösségeinek újabb szakmai bemutatását.