Vigalmi zónából lett egy prosperáló zsidó közösség otthona az első impozáns belvárosi zsinagóga Debrecenben, hogy néhány évtized után a szent teret katolikus misék hívei töltsék meg. Írásunk apropóját adja az is, hogy éppen 60 éve semmisítették meg az egykori Status Quo Ante közösség országos rangú zsinagógáját, amelynek története szorosan összefügg a közfürdő helyén létesült elődjével.
Katonák, politikusok, diákok és a kor dandy-dzsentrijei voltak az elsőszámú vendégei Debrecen felnőtteknek készült népszerű játszóterének, a nagyerdei Vigadónak, amely 1826-ban nyitotta meg kapuit. A casino kiszámíthatatlan kalandjai mellett másfajta mámorra is lelhettek a nyugati polgáriasodás efféle vívmányai után kutatók. Volt itt például zenés-táncos mulatozás és fürdőzés is.
Igen ám, de ahogy nőtt a kereslet, úgy lett egyre szűkebb a tér, ezért a város egyik vállalkozója a reformkor hajnalán gondolt egy merészet, és
mire forrott a Habsburg-elleni láz, már állt a belvárosban az új alternatív vigadalmi zóna. Ez lett a mai Szent Anna utca 26. szám alatti épület, a város második fürdőháza.
Liszkay Sámuel városi erdőmérnök “magán-vigadója” sikerrel indult, azonban alig 10 év alatt sokat fordult a világ. A Bach-korszak erkölcsőrei sem segítettek abban, hogy az üzlet fellendüljön a levert szabadságharc után.
Hiába volt remek tervezésű az épület, hiába a földszinten kádakkal berendezett fürdőszobák, ahol télen-nyáron várták a fürödni vágyókat, vagy a mulatozók számára az emeleten kialakított nagy táncterem, a csődbe jutott Liszkay 1857-ben kénytlen volt megválni az üzlettől.
Az ingatlant Zichermann Ignác vette meg, akinek köszönhetően egészen más sorsa lett az épületnek.
Zichermann (egyes forrásokban Sichermann) és családja egy volt azon zsidó családok között, akik a jogi korlátozások értelmében Debrecenben csak 1840 után telepedhettek le. Az első zsidók a saját temetőhely kérelmezése után nemsokkal egy belvárosi imaházban szervezték Istentiszteleteiket.
Ez, a mai Bajcsy-Zsilinszky utcán – akkori Nagy-Új utcán – épült fel, és lett a debreceni zsidóság első belvárosi imaháza.
Egészen 1867-ig működött. Ekkor már mintegy 80 családnyi volt a közösség, akik még 1855-ben választottak rabbit maguknak. 10 évvel később csaknem háromszor annyi izraelita élt a cívis városban: 1865-re már több mint 220 család élt Debrecenben. Akkor még többségük vallási szokásait gyakorló ember volt. Mivel igencsak szűkössé vált az első imaházuk, egy másik helyet kellett keresniük.
És ekkor jött kapóra Zichermann fürdő- és vigalmi ingatlanja. Az 1857-ben megszerzett épületet Zichermann kezdetben pár évig maga is közfürdőként és mulatóhelyként próbálta üzemeltetni, azonban arra az időpontra, amikor a városi zsidóság komoly helyhiánnyal küzdött, valaki megkereste a bérbeadás ötletével.
Mivel a gyarapodó közösség optimistán tekintett a jövőbe, és egy korszerű zsinagóga építtetését tervezte, úgy gondolták, kellene legalább egy rövidebb periódusra egy “átmeneti imaház”. Ezért 10 évre bérbe vették az épületet. A rendkívűl tágas házat alakították át hitéleti célra.
Az emeleti nagy tánctermet női karzat beépítésével tudták imaházzá formálni, a földszintre pedig hivatali helyiséget és két iskolai tantermet rendeztek be. Sőt, a pincébe rituális fürdő – mikve került.
Az átalakítások nyomán elkészült templomot 1865 őszén avatták fel. A közösség szerette új otthonát, 1874-ben meg is vásárolták a telket, sőt, 1893-ban a szomszédos ingatlant is megszerezték egy új, nagyobb templom céljára. Végül az építkezés helyett 1895-ben eladták a kettős telket a Svetits-alapítványnak, amely a zsidó imaházat katolikus kápolnává alakította át. Az épület ma is áll a Svetits Intézet udvarában.
A debreceniek új, nagy zsidó templomát végül egy újabb helyszínen, egy kétnapos templomavató ünnepség keretében 1897. szeptemberében adták át. Ez lett az akkori Deák Ferenc utcai zsinagóga, amelyet – háborús sérülése miatt az akkori rezsim döntése értelmében ahelyett hogy megmentették volna — éppen 60 éve, 1962-ben bontottak le. Ekkor már új nevén, a Petőfi téri zsinagógaként.
Ha még nem láttad volna legújabb, Debrecennel foglalkozó filmünket, itt megnézheted az ELSŐ, itt pedig a MÁSODIK RÉSZT.
Deportálása dacára is Debrecen szerelmese maradt a modern építőmester