Törvényszéki bíró, aki a laboratóriumi hús vallásjogi szabályozásáról írja doktori disszertációját, és egy kórusvezető, zongoraművész, zenetanár. Kurucz Ákos és felesége, Teszter Nelli 2019 óta szolgálja a nyíregyházi zsidó közösséget. Most — több mint fél évszázad után! — hivatalosan is új rabbija és rebecenje lehet a városnak. Velük beszélgettünk tapasztalataikról, terveikről, kihívásaikról.
Nem tudtunk találkozni amikor legutóbb Nyíregyházán forgattunk. Ti milyen gyakran vagytok ott?
Kurucz Ákos (KÁ): Hivatalosan minden második héten utazunk és a nagyobb ünnepeken, de ténylegesen ennél gyakrabban; volt olyan hathetes időszak, amikor a berlini rabbiképzőben töltött szombat kivételével a többi 5 sábeszt Nyíregyházán töltöttem. Fő szabály szerint kéthetente, vagy ha van egyéb alkalom – közösségi tagok ünneplése, esküvő, temetés, protokolláris kötelezettség.
Más vidéki városban egy rendezvényen összefutottunk korábban, és mint meghívott rabbi-jelölt vettél részt. Neked jelenleg ez a titulusod. Mit is jelent pontosan az, hogy te Nyíregyházán rabbi-jelölt vagy?
KÁ: Nincsen elég rabbi az országban, nem jut minden kiléhez rabbi, ezért olyanokat is oda irányítanak közösségekhez, akiknek még nincs rabbi diplomájuk. Van, aki már rabbi-hallgatóként első- vagy másodéves korában kap ilyen feladatokat. Én is voltam harmadévesként a pesti Dózsa György úti imaházban szolgálaton. Most vagyok a hetedik évemben, nemrég indult a 13. szemeszterem, ez az utolsó. Harmadik éve tartozunk Nyíregyházához. A jelölt is ugyanazt csinálja, mint a rabbi. Isten segítségével februárban leszek hivatalosan is rabbi, vagyis még nem szereztem meg a diplomám.
Morgenstern Benőt tartják a város utolsó nyíregyházi rabbijának, aki az 1956-os forradalom után hagyta el Magyarországot. Vagyis több mint fél évszázad után Te lehetsz az új rabbi a városban. Ez milyen érzés számodra?
Ez elsősorban felelősség. Ezen kívül büszkeséggel is eltölt, de
semmi elbizakodottsággal nem készülök arra, hogy úton-útfélen úgy fogok beszélni a feladatomról, hogy több mint 60 év után én vagyok az első nyíregyházi rabbi.
Azért ez egy jó érzés is természetesen, de én ezt igyekszem magamban tartani, nem akarok ezzel kérkedni.
Kérlek benneteket, mutatkozzatok be az olvasóinknak. Nelliről azt tudni, hogy egy zongoraművész, kórusvezető és zenetanár. Ákos, rólad jóval kevesebb információt találtam a világhálón.
Teszter Nelli (TN): Beregszászon születtem, nem messze Nyíregyházától. Nagyon sokszor jártam a városban, de nem is tudtam, hogy merre van a zsinagóga. 1997-ben költöztem át Magyarországra, csak annyit tudtam a hagyományaimról korábban, hogy zsidó vagyok.
A férjem nyíregyházi megbízatása egy olyan fantasztikus dolog, ami számomra leírhatatlan, olyan mintha haza jönnék, mert ezt a várost ismertem és közel állt hozzám, de egészen más minőségében. Korábban csak ukrán állampolgárként tartózkodtam a városban, most pedig olyan érzés, mintha tartoznék a nyíregyháziakhoz, akiket nagyon hamar a szívembe zártam.
Egyébként zongoraművész vagyok és a Magyar Táncművészeti Egyetem vezető korrepetitora, hivatalosan a zongorakísérő csoport tanszékvezetője vagyok. Budapesten dolgozom, gyerekeink itt járnak zsidó óvodába, és Bálint házban van egy kórus, amit vezetek.
Mennyire ismered a beregszászi zsidó felmenőid sorsát?
TN: Bár Beregszászon születtem, a családom nem odavalósi. Eredetileg nem vagyok magyarajkú zsidó, 18 éves koromig nem is beszéltem magyarul. Az én felmenőim Ukrajnából jönnek. Az identitásom szerint Szovjetunióban született, zsidó származású, orosz anyanyelvű, most már magyar állampolgárságú zsidó lány vagyok. Nagypapám szovjet katona volt, aki még tudott jiddisül, párttag volt, de zárt ablakok mögött sütött a nagymamám maceszt. Úgy nőttem fel, hogy valamikor
áprilisban nem eszünk kenyeret és valamikor ősszel anyukám egy napig nem eszik semmit. Nagyjából ennyi, de azt tudtam, hogy zsidók vagyunk, számunkra ez világossá lett téve, sőt az is, hogy erre büszkének illik lennünk. Én nem úgy nőttem fel, hogy tagadjam meg származásunkat. A másik nagypapám elesett a világháborúban még az édesapám születése előtt. Édesapám anyukája nagyon nehéz körülmények között élte túl a háborút, a bátyám, aki chásszid, Izraelben él.
KÁ: Én kaposvári vagyok. Érettségi előtt kezdtem járni az ottani közösséghez, de csak péntek esténként, mert szombaton nem volt imádkozás, majd amikor Szegedre kerültem jogi egyetemre, ott találkoztam Verő Tamással, aki ott utolsó éves rabbi gyakorlatát töltötte; ez 1998. őszén történt. Hozzájuk már rendszeresen jártam péntek este és szombat reggel. Engem Tamás tanított meg héberül olvasni. A szegedi évek alatt kezdtem el szombatot tartani, minél inkább követni a
vallási hagyományokat. Zsinagógába jártam szombaton és ünnepeken, ezeken a napokon nem utaztam tömegközlekedésen, nem jártam szórakozni, kikapcsoltam a telefont, ezen kívül mindennap a hitközség konyháján ebédeltem.
Az utolsó három tanévben kipában jártam az egyetemi előadásokra, próbáltam egyre szabályosabban követni az előírásokat. A diploma megszerzése után rövid időre visszakerültem Kaposvárra, ahol jogászként helyezkedtem
el.
Ha rabbivá avatnak, azon kevés magyarországi rabbi egyike leszek, aki világi egyetemi végzettséggel is rendelkezik, és tudtommal az első olyan rabbi leszek Magyarországon, aki egyben jogász is.
Ez külföldön egyáltalán nem ritka: járok egy izraeli rabbi online Talmud kurzusára, aki egy év közös tanulás után az egyik siúr közben mellékesen megemlítette, hogy ügyvédként keresi a kenyerét ( én pedig törvényszéki bíróként). 2007-ben Budapestre költöztem. 2019. tavaszán megszületett a második gyerekünk, és azon az őszön nem mentem vissza a bíróságra, azóta is gyeden vagyok. A budapesti évek alatt kezdtem el a Rabbiképzőbe járni úgy, hogy közben a jogászi munkámat is változatlanul folytattam. Nem volt egyszerű a munka mellett heti két napot az egyetemen tölteni, és a változatlan mennyiségű munkát öt helyett három nap alatt ellátni.
2019 szeptemberétől otthon vagyok a gyerekkel és a Rabbiképzőre koncentrálok, még abban az évben beiratkoztam az OR-ZSE doktori iskolájába PHD képzésre.
A disszertációm a háláchá egyik területével foglalkozik: a laboratóriumi hús vallásjogi szabályozásával. A kutatási munkám Magyarországon egyedülálló, ismereteim szerint egyik rabbi sem foglalkozik tudományos szinten a szintetikus hús háláchájával
, de az élelmiszeripar ezen szegmense olyan nagy jövő előtt áll, hogy a mesterséges hús háláchikus szabályozása világviszonylatban is a legizgalmasabb kortárs zsidó vallásjogi témák közé tartozik.
Akkor nálad a rabbiság egyfajta karrierváltást is jelent? Belső elhivatottságból szakmát is váltottál?
Részben, hiszen rabbiként is szeretnék működni, de a jogi vonalat nem szeretném teljesen elhagyni.
Tehát akkor a nyíregyházi működésetek egy részmunkaidős feladatnak tekinthető?
TN:
Nem szeretnénk félreértést. Nem a közösség nagysága határozza meg azt, hogy a rabbitevékenység egy részmunkaidős vagy teljes munkaidős foglalkozás.
Mind a kettőnknek van civil foglalkozása, van egy nagyon szép családunk, a közösségi munka inkább a lelkünknek szól, inkább a tenni akarás indította el bennünk az egészet, nem a karrierváltás, és főleg nem a pénz. Nem tudom, hogy el tudod-e képzelni, milyen az, amikor két óvodás gyereket össze kell csomagolni, kóser ételekkel felszerelkezve hétvégére elutazni, korábban kivenni a gyerekeket az óvodából, pénteken napközben elindulni, szükség esetén az autópályán pelenkázni, stb.
KÁ: Szeretném a jogász karriert folytatni, a rabbinikus munkát nem a megélhetésért csinálom. Több szempontból előnyös a zsidó közösségre nézve, ha a rabbi civil szakmát is űz és anyagilag független a hitközségtől. Amikor a budapesti Dózsa György úti zsinagóga vallási vezetője voltam, a munkát Nellivel ingyen vállaltuk.
Nagykállói Csodarabbi /Gödény György Megtisztít/Fahidi Éva Üzenete/Debrecen Első Zsinagógája
No Description
Nehogy félreértés legyen közöttünk! Amikor a karrier szót említettem véletlenül sem a pénzre gondoltam, hanem arra, hogy esetleg azt gondoljátok, érdemes ma Magyarországon azt mondani, hogy van bennem egy olyan szellemi érdeklődés, egy olyan tettrekészség, hogy akár egy jogi pályával felhagyva megpróbálok zsidó lelkeket gondozni vidéken.
KÁ: Nem, én azt szeretném, hogy a jogi munkám mellett működjek rabbiként továbbra is. Szerintem ez lehetséges úgy, hogy nem hátráltatja a rabbinikus munkát, talán még inkább segíti is.
TN:
Nagyon szimpatikus az embereknek, ha a rabbi nem egy elvont figura, hanem hozzájuk hasonlóan dolgozik valahol és részt vesz a civil életben.
A munka nem áll meg akkor, amikor visszajövünk a Nyíregyházán töltött pár nap után Budapestre, mert a programok szervezése és a hitélet az folyamatosan zajlik.
Meséljetek erről. Mióta és pontosan mit is tesztek a nyíregyháziakért?
KÁ: 2019 nyárán jött a felkérés, szeptemberben pedig elkezdtük a munkát. Tórát tanítok, a tóraolvasásokat végzem Gervai Lajos rabbival közösen. Minden héten emailben küldök a híveknek egy néhány oldalas, rövidebb-hosszabb tanításokból álló összeállítást, ami a hetiszakaszról szól. Aminek örülök, hogy összeadtam egy párt, de sajnos temetést is kellett végeznem. Ünnepek előtt segítjük a világi vezetést az ünnepre való felkészülésben. Amit nagyon fontosnak érzek, hogy a
kezdetektől járunk családokhoz, beszélgetek velük; kicsit ez olyan, mint amikor gyerekkorunkban az osztályfőnökök jöttek családot látogatni. Kicsi a közösség, de igényük van rá, hogy érezzék azt, hogy számítanak. Nemrég például a hanukai ajándékot vittük el személyesen.
Hány ilyen látogatáson vagy túl?
KÁ: Hat-nyolc családok érintő ilyen vizitem volt eddig nagyjából. Ami az itteni közösséget illeti, nem vagyunk többen hivatalosan 100 embernél, van egy 20-25 fős “kemény mag”, akik sábeszkor és ünnepen eljárnak imádkozni és minden rendezvényünkön ott vannak.
Hányan vannak ebből a 20-25 körüli szeméből 50 év alattiak?
KÁ: Körülbelül a közösség negyede-harmada, azaz 6-an, 8-an.
TN: Amit még hozzátennék: sikerült tavaly első alkalommal megszerveznünk az iskolákban a hittanoktatást. Szeptembertől Gervai Lajos rabbi végzi ezt a munkát, egy kisiskolás lányt tanít, akinek az apukája a közösségünk egyik aktív tagja. Hogy milyen céljaink vannak? Leginkább a gyerekeket, unokákat szeretnénk a zsinagógához közelebb hozni. Játszóteret csináltunk és mindig a saját gyerekeinkkel jövünk, hogy élettel teljen meg a közösségi tér. Ha nem lenne covid, már rég lenne talmud tóra foglalkozásunk is, és sok minden más is.
Sokat pályázunk és szerencsére sokszor nyerünk is, úgyhogy nem azon múlik, hogy nincs forrásunk arra, hogy közösségi programot csináljunk.
Ezért is szeretnénk például a gyerekes szülőket ajándékokkal is csábítani egy-egy eseményre, de csodát nem tudunk csinálni. Kis lépésekkel próbálkozunk, nem erőszakosan, mert az emberek azt nem szeretik. Én például azért főzök szinte állandóan, mert azon vagyok, hogy ha valaki belépett zsinagógába, ne érezze rosszul magát, ne legyen feszélyezett, vendégül legyen látva és mindig érezze, hogy figyelnek rá. Vannak olyan egyedülálló hölgy tagjaink, akik miatt kitaláltam egy internetes főző programot, az a neve, hogy “Bárhesz plusz”. Minden csütörtökön tartjuk ezt a klubszerű találkozást. Most már öten-hatan vagyunk ezeken a programokon, és már olyan érdeklődő is van, aki nem zsidó.
Jó ez a példa, hiszen magunk is ezt tapasztaltuk az elmúlt egy évben: a zsidóság sokszor sokkal vonzóbb a nem zsidók számára. De valahogy a közösségünk jövőjét tekintve mégiscsak fontos lenne az, hogy zsidóknak is sikerüljön vonzóvá tenni a közösségi aktivitást. Ti mit tesztek azért, hogy ez így legyen, és hogy a fiatalabbakat is be tudjátok hozni?
TN: Próbálunk a személyes példáinkkal szolgálni. Nagyon sok lánynak vagy nőnek logisztikailag okoz nehézséget a zsidóság. Mondok egy példát: több olyan férfi van, aki hozzánk tartozik, de a feleségének a kóser szótól égnek áll a haja: honnan legyen hús, hogyan oldja meg a kóserságot, mit adjon a gyerekeknek peszáchkor, amikor nincs kenyér és tészta…stb.
Ha azt mondod, hogy gyertek be a zsinagógában és két órán keresztül hallgassátok, ahogy idegen nyelven imádkozunk, akkor senki nem fog bejönni, mert ez nem vonzó ma. A vonzó az, ha megérzik, hogy nincsenek egyedül, számíthatnak másokra és ezáltal összetartoznak.
Nagyon fontos Ákos tanítása, de kell mellé körítést adni, ugyanis csak az imára nem jönnek be az emberek. Mi azt akarjuk, hogy érezze jól magát a zsinagógában, aki eljön hozzánk.
Budapesti értelmiségiként egy ilyen távoli, de jelentős múltú, azonban jelenleg zsidó közösséget már csak elvétve tartalmazó városban mi lehet a célotok ezzel az örökséggel?
TN: Erősíteni a közösséget és vigyázni az elődök által létrehozott értékekre.
KÁ: Az, hogy ameddig tudjuk, hozzájáruljunk a közösség fennmaradásához. Legyen valaki Nyíregyházán, aki tanítja a közösség tagjait. Jelenleg egy tanítványom van, akit tanítok héberre és a zsidó vallás szabályaira. Nagyon jó lenne, ha egy-két éven belül az egy tanítványból kettő lenne, majd három. Ne legyen egy zárvány a zsinagóga épülete. Ami engem vonz budapesti értelmiségiként, megkapom itt.
Nézzük reálisan a helyzetet: nem az a célunk, hogy több tucatnyi ortodox életvitelű ember legyen a zsinagógában. Nem fogom tudni szombattartóvá tenni azt, akinek a családja generációk óta nem tudja, hogy ez mit jelent.
Van a kilének egy tagja, aki egy ideje szombaton bezárja a vállalkozását. Részben Nelli miatt egy másik tagunk a sábesz tiszteletére bárheszt süt a családjának, egy harmadik elkezdett járni szombaton. Ezek óriási dolgok! Az a célunk, hogy legyenek apró előrelépések minden téren, vallásjogi értelemben is: úgy rendelkeztem, hogy nem temethetnek a zsidó temetőbe, a zsidó sírok közé nem zsidó személyeket. Korábban nem volt rabbi, aki Tórát olvasott volna, most már van.
Lassan egy óra beszélgetés után Ákos, meg tudod fogalmazni, hogy két gyermek apjaként, egy zongoraművész társaként, gyakorló jogászként miért fontos számodra az, hogy rabbi tevékenységet folytass vidéken?
KÁ: Sokan azt gondolják, hogy elavultak a vallási szabályok vagy lehetetlen azokat betartani. Meg akarjuk mutatni a közösség tagjainak, hogy lazán, nehézség nélkül lehetséges örömteli, tartalmas, boldog életet élni a Tórával kompatibilis életvitel mellett is. Sőt, ha jobban belegondolunk, csak úgy lehet.
NINCS VELÜK GOND /TIRPÁKOK ÚJFEHÉRTÓ és NYÍREGYHÁZA EREDETI RIPORTJAINK VOL 9
No Description