Japán zsidó Auschwitzból Pajor Tamás családjában?

Japán zsidó Auschwitzból Pajor Tamás családjában?

Japán zsidó Auschwitzból Pajor Tamás családjában?

Az elmúlt hónapokban családfa-szakértőnk és alapító társunk, Vándor Károly folyamatosan kutatott. Ez (is) az élete. Munkájával sok családnak segített már felfedezni saját gyökereit. Ez részben a Bennem Élő Eredet egyik missziója is. Pajor Tamás előadóművésszel közös kutatásunk eredményeiről, a család regénybe illő történetének zanzásított változatáról szól az alábbi írás, amelyet maga Vándor Károly jegyez.

Amikor nekiálltam Tamás családi kötelékeinek kibogózásához, egy átlagos családkutatásra készültem: kis térbeli mozgás, kis sztorikkal. De az átlagos zsidó családokat is meghazudtoló mobilitással (értsd: költözési hajlandósággal) rendelkező felmenőkkel rendelkezni csodálatos.

Tamás családfáján gyakorlatilag nincs olyan ős, aki a születési helyén maradt volna. Sőt, számosan több helyen átívelő életet éltek.

Pajor István, Kristóf, Tamás és a szakértőnk, Vándor Károly

A családtagok származási helyüket (= születési hely) tekintve jórészt a mai Szlovákia területéről jöttek, olyan településekről, amelyek az egykori Árva, Bars, Sáros vármegyékhez tartoztak. Ezek között vannak olyan helyek is, melyek anyakönyvei hiányosak.

Tamásnak két, az akkori Galíciából származó ükszülője is van, az egyik az apai vonalon (Hittarai/Hittory Rozália) és a másik az anyai vonalon (Berkovics Sámuel). Előbbi Osvicza (sic!) településen született, utóbbi a Gorlice kerületi Bieczben.  A Hittaray/Hittory név érdekes, az eredetére még nem jöttünk rá, de sem szláv, sem német gyökerű nem lehet.

Ükapa több feleséggel

Berkovics Sámuel 1885-ben vette el Sajóládon a Pertügyben (?) született Róth Zálit (Johanna). A házassági anyakönyv szerint a vőlegény ekkor már özvegy volt. Amikor elkezdtem kutatni az „első” feleség után, még nem is sejtettem, hogy mibe botlok. (mint a Tanú című filmben…)

Sámuel 1868-ban vette el a Kisgyőrben született és lakó Rosenblüth Rebekát, de az esküvő Hejőcsabán történt. Ez volt az első házassága… Egy gyermekük született, de Rebeka meghalt a szülésben… És mivel abban az időben nem volt még se pszichológus, se professzionális lelki támogatás, a gazdasági törvényszerűség miatt a megözvegyültek nem vártak éveket. Nem volt idő feldolgozni, elmélkedni.

Sámuel üknagyapának tovább kellett kereskednie a kis apró-cseprő dolgaival, hiszen házalóként kereste kenyerét.

1870-ben elvette Sajószentpéteren Adler Rézit, akivel lett pár gyermeke, de Rézi 1883 decemberében meghalt. Mi jött most? A kedves olvasó jól sejti…

A mezőkeresztesi anyakönyvben bizony benne van, hogy Berkovics Sámuel, házaló, özvegy (!) 1884. márciusban, mindössze három hónapos özvegység után elvette Sályban a 25 éves hajadont, Schwartz Katalint. Kicsit tovább keresve a halotti anyakönyvekből kiderült, hogy Berkovics Klára, Sámuel felesége (Katalin itt Klára lett), 37 évesen halt meg gyermekágyi lázban, egy év múlva!

(A kb. 25 évesen házasodó Schwartz Klárából feltételezhetően egy év múlva már azért lett 37 éves a halotti anyakönyvben, mert az első példányról való másolás során a 27 évet 37-nek olvasták.) 1885 júniusában pedig Sámuel elvette Róth Zálit, aki valójában csak a negyedik volt a sorban! Micsoda emberi sorsok, tragédiák… Két felesége (az első és harmadik) is szülésben vagy röviddel utána halt meg.

És az ükpapa élt tovább, és küzdött az életben maradt gyermekeiért.

Pajor-triumvirátus Tiszafüreden — Sámuel bácsi küzdőszelleme nélkül ez a kirándulás aligha jöhetett volna létre…

A házaló lánya hozzámegy a kefekötőhöz

Tamás dédnagymamája Berkovics Johanna Janka néven született, Berkovics Sámuel és harmadik felesége, Róth Záli házasságából. Ő volt az első közös gyermekük.  Johanna már Mezőkövesden élt szüleivel (az akkor még mindig házalóként dolgozó apával), amikor 1904-ben elvette feleségül Fischer Mór, tiszafüredi kefekötő.

Hogy rá igaz volt-e a mondás, miszerint „iszik mint a kefekötő”, nem tudjuk, és nem is igazán értjük, hogy szegény kefekötőket miért sértegették ilyen általánosításokkal.

Mindenesetre Fischer Mór Tiszafüreden élt, az ottani orthodox irányzathoz tartozott hitközség zsinagógájába járt imádkozni. Ez az épület ma már nem áll, helyén egy elektronikai üzlet van, korábban cipőbolt volt ott.

Az első templom helyett 1912-re épült meg a még ma is álló, de 1962 körül eladott új orthodox zsinagóga. Ma a város egyik legnagyobb bútorboltja van itt…

Fischer Mór a felvidéki Nagyszombat és Nyitra közötti Szereden született, Fischer Jakab és Reisz Juli gyermekeként. (szülei házassága) Hogy hogyan keveredett a mai is majdnem 300 kilométerre lévő akkor Heves (ma Jász-Nagykun-Szolnok) megyei Tiszafüredre, rejtély. Azonban az élet csodálatos kanyarokra képes.

Dr. Szegő Ágnes helytörténésszel Tiszafüreden

A tiszafüredi zsidó élet emlékeit őrző Tiszafüredi Menóra Alapítvány alapítója, a helyi és Heves megyei zsidók történetét kutató és könyvekben megíró dr. Szegő Ágnes csípőből tudja a választ a kérdésre: Tiszafüreden volt egy több tulajdonost is elfogyasztó kefekötő üzem, melynek még a helyét is tudja (ma a Zrinyi iskola tornaterme van a helyén). A céget a Blau család alapította, de több kézen ment keresztül. Az üzem állítólag a tulajdonos 1944-es deportálásáig működött!

Amikor a Pajor-fiúkkal, Pajor Istvánnal, Pajor Kristóffal közösen Tiszafüredre látogattunk, Tamás a családi legendáriumból kiemelte, hogy dédapja, Fischer Mór később saját kefekötő üzemmel rendelkezett,

ahol mai szóval élve „halmozottan hátrányos helyzetűeket” foglalkoztatott. Ebből következtetünk, hogy amit Tiszafüreden megtanult alkalmazottként vagy társtulajdonosként, azt később saját üzemében kamatoztatta.

A Tiszafüredi Menóra Alapítvány a helyi Hit Gyülekezete tagjaitól felbecsülhetetlen segítséget és támogatást kapott és kap. Az évente megrendezett Zsidó Kultúra Napja nevű rendezvény is az utóbbi időkben a helyi Hit Gyülekezete központjában került megrendelésre. Ez Tamás kötődését ismerve is igazán örömteli:

a tiszafüredi Hites közösség is ápolja annak a zsidó közösségnek az emlékét, ahova egykor Tamás dédapja is tartozott.

Nem mellesleg a Menóra alapítvány egyik célja a magyar zsidó családfakutatás népszerűsítése! És pont ez az a családkutatás, ami Tamást is visszavezette egyik őse lakhelyére.

Japán zsidó Auschwitzból?

Milyen név is a Hitory, Hittarai? Amikor a JewishGen oldalon az egész világra kitágítva a keresést rászűrtem a Hitori, Hittarai névre, alig egy-két találat érkezett. Egyetlen névváltozat sem egyezett egymással. Volt Oswiecimben született Huttera Izidor, és egy 1907-ben Moldovában született Chitara Dávid, akit a szovjet hatóságok Krasznojarszkba deportáltak. Semmi más hasonló sem jön elő. Ebből arra következtetek, hogy egyetlen ilyen család létezhetett. Eredetük talán az Orosz Birodalomba (Letelepedési övezet) vezet vissza, de ez is csak egy kósza feltételezés.

Tamáséknak és nekem is első hallásra elég japánosnak hatott a Hitori változat: Kristóf szerint biztos ezért kedveli a szusit…

Hitory/Hittarai Rozália férje, Édelmann József 1918-ban hunyt el Budapesten, s hagyatéki ügye bizony megtalálható a Budapest Főváros Levéltárában. E szerint 1832-ben született Tarkón (Sáros vármegye), s halálakor zsibárus volt (csacskesz, hogy egy szép jiddis szót is becsempésszük ide).

Sályon, a rokonoknál

EREDETI RIPORTJAINK VOL 7

Uploaded by Bennem élő eredet on 2021-08-06.

További érdekességek — a jövő zenéi

A covid-19 helyzet miatt a kutatás során egyes ágak távkutatására nem volt lehetőség, így azok még váratnak magukra. De így is számos érdekes dolog merült föl. Most eddig jutottunk, a határok megnyitásával talán tovább is kutathatnánk még, s egyes anyakönyveket eredetiben is megnézhetnénk Szlovákia levéltáraiban. Abban az esetben egyes ágak tovább terebélyesedhetnének.

Vándor Károly

www.hungarianroots.com

Básti Lajos családtörténete