Kerítéssel óvhatják meg és emlékművet is kaphat Kistelek elhagyatott zsidó temetője, amelyet a napokban a Mazsök (Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány) új talajradarjával is megvizsgáltak. Szakértők szerint civil összefogás és adakozás nélkül lehetetlen karbantartani a sok száz elhagyott zsidó temetőt Magyarországon.
Kistelek Ópusztaszer irányába futó egyik főútja mellett található a városi temető. A Google-térkép is jelzi: „kisteleki temető”. A rendezett, nagy sírkertben nyugszik a helyi családok őseinek többsége, évszázadokra visszamenőleg. A temetővel átellenben,
a Csendes utca árnyékában egy alig félhektáros nyílt terület egyik sarkában mintegy 100 zsidó sírkő árulkodik a település mostohább sorsú lakosairól. Azokról, akiknek leszármazottainak nagyrészét a halálba deportálták 1944-ben.
Balázs István fogad bennünket az elsőre békés parkra emlékeztető területen. Egy családi indíttatás miatt kezdett el foglalkozni rendezetlen sorsú zsidó temetőkkel hosszú évekkel ezelőtt. Három éve pedig aktívan kutatja a kisteleki zsidó sírokat is. Bejáratos az önkormányzathoz, ahol segítőket is talált missziójához. Sok-sok munkája van abban, hogy kutatásaihoz szükséges, sírbeazonosításhoz elkerülhetetlen dokumentumokból tudjon dolgozni.
Balázs István kicsit olyan, mint egy két lábon járó tudásbázis. A megszállottnak mégiscsak van egy pejoratív értelmezése is…
Balázs István szabadidejéből áldoz napi 4-6 órát (!) arra, hogy az egész országra kiterjedő kapcsolatrendszerével és hozzá hasonlóan elkötelezett múltkutatókkal közösen tegyen azért, hogy ne merüljenek a teljes feledés homályába a vidéki zsidók emléke.
Kistelek csak egy a sok tucat olyan temető-feltárási akciójából, amelyet az elmúlt közel egy évtizedben megvalósított ő és „tettestársai”. Számítógépén levéltárak adatai, visszaemlékezések, magyar és külföldi rokonoknak tett információgyűjtési adatok halmazát raktározta el. „Kicsi ez a kör, és gyorsan körbeérnek a szálak. Folyamatosan jutnak el hozzánk a megkeresések, ilyenkor számunkra természetes, hogy ha tudunk, segítünk, és mindenkivel megosztjuk azt, amit eddig már sikerült kikutatnunk, vagy vágunk bele újabb feladatokba a felkérések miatt” – meséli.
Amíg körbevezet bennünket a sírkövek között, mutatja, hogy a legrégebbi sírok között is vannak kiváló állapotban fennmaradt, több mint 200 éves kövek is, vélhetően orthodox zsidók lehettek a település első betelepülői. A többség Kisteleken azonban neológ zsidó volt, a holokauszt előtt pár száz lakos élhetett itt. A döntő többségük sosem tért vissza. Ezért is lehetett az, hogy
a háború után „érdeklődés hiányában” érintetlenül maradt temetőből egyszer csak nagy számban lábakéltek a sírkövek, nem ritkán építkezéseken hasznosították újra fel őket. A kisteleki zsidó temető helyszínének nagyobb részét pedig egyszerűen behantolták.
Beszélik, hogy egy kertészeti-, gazdálkodói területet próbáltak kialakítani rajta, de összességében több mint fél évszázadon keresztül egy zsidó emlékeket teljesen elnyelt, múltvesztő parkként is elképzelhetjük a helyszínt, amit a helyiek leginkább parkolásra, rakodásra használtak.
Miközben minderről beszélgetünk, befut Szabó György is, a Mazsök elnöke, aki nem egyedül érkezett. Hozta saját csapatát is: Zsoldos Ferencet és Szabó Smilt. Ők ketten immáron vagy fél éve járják az országot, hetente több temetőben is kutatnak azzal az új talajradarral, amelyet tavaly szerzett be a Mazsök, és amely idehaza teljesen egyedülálló módon képes hatékony temetői feltárásokra, sírbeazonosításokra.
Egy olyan szerkezetről van szó, amelyik GPS-koordináták rögzítésével akár 10-15 méter mélységben is képes megtalálni az elveszettnek vélt sírköveket. Az országban jelenleg a Mazsök radar-masinája a legkorszerűbb sírkereső.
Eddig már közel 20 temetőben sikerült eredménnyel alkalmazni a talajradart kollégáinknak. Az elhagyatott területeken a sírkövek mellett a temető pontos határvonalainak, a korábbi kerítéseknek nyomvonalait próbálják megtalálni – mondta az új módszer alkalmazásáról Szabó György. A Mazsök elnöke arról is mesélt, hogy munkatársai digitálisan is dokumentálják az eredményeket, mert az új információk nagyon fontos kiindulópontot adnak a későbbi temető felújítási programokhoz.
A Mazsök vezetője szerint a jelenlegi hazai 1400-1600 zsidó temető méltó állagmegőrzése „nagyon nehéz feladat, hatalmas anyagi forrást igényel, a jelen ismereteink birtokában a megoldására nagyon nehéz választ adni”. Szabó kiemelte, hogy
a temető felújítások az elmúlt három évben a magyar kormány által a Mazsöknek juttatott 1 milliárd forint összegű támogatásból folynak.
Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a helyi kezdeményezések, illetve a civil szervezetek aktivitása kikerülhetetlen a zsidó temetők gondozását tekintve. A szervezet igyekszik minden örökségvédelmi, bizonyítottan legitim összefogás mellé odaállni, ennek szellemében több millió forintot osztanak szét az elhagyatott magyarországi zsidó temetők gondozására. Ilyen a legutóbbi tapolcai eset is, ahol egy civil szervezet hétmillió forintból hozta helyre a városi temetőt.
Azonban a Mazsök önmagában kevés. Ezért is lenne fontos, hogy a nem hivatalos becslések szerint a magyar zsidó temetők 70 százalékát kezelő Mazsihisz illetékesei több energiát és erőforrást fordítsanak a sírok állagmegőrzésére – vélte Balázs István, aki évek óta próbál lobbizni azért, hogy gondolatai a Síp utcában is értő fülekre találjanak. Szerinte ugyanis a szervezet éves szinten alig pár millió forintos temető-gondozási költségvetése nagyon kevés.
Telefonon felhívtuk Tamás Pétert, aki több mint 30 éve vezeti a Mazsihisz vidéki temetők osztályát, nála többet csak nagyon kevesen tudnak hivatalból a zsidó temetők állapotáról Magyarországon.
Amikor a rendszerváltás után elkezdték vizsgálni temetőket, az első listájukon alig 200 vidéki sírkert volt, ma már több mint 1500 temetőről tudnak.
Rálátása tehát nagyon is lehet az áldatlan állapotokra és a temérdek munka szükségességére, viszont szerinte döntő különbség van a Mazsihisz vezérelve, valamint a Balázs István-féle önkéntesek között. Ugyanis a szakma doyenje – intézményével közösen — úgy véli, hogy a holokauszt miatt elsősorban a népirtásban tevőlegesen szerepet vállaló magyar államnak lenne kötelessége saját költségén gondozni a temetőket.
Tamás Péter nagyon örül az olyan önkénteseknek, mint Balázs István, sőt, saját lehetőségeikhez mérten próbál anyagiakban is segíteni a fontos kezdeményezéseken. Nekünk például azt is említette, hogy egy millió forintot biztosan el fog különíteni a kisteleki temetőfelújításra.
Ez az összeg csekély, de így is jelentős támogatása lehet az önkénteseknek, akik eddig már saját büdzséjükből ennek több mint a háromszorosát költötték el a felújításra. A téglafalnak szánt alapanyagot már megvették, és jelenleg azon dolgoznak a helyi önkormányzattal, hogy véglegesíteni tudják a temető eredeti határvonalát. (Ehhez is kellettek most a Mazsök radaros kutatói.)
Ezután nemcsak tisztességes nyugalmat kaphatnak az oda eltemetettek, de Balázs István szeretné, ha a később fellelt sírokat is megjelölnék, és egy emlékoszlopon az ő nevüket is megörökítenék.
Szerinte azt kellene tudatosítani mindegyik zsidó vezetővel, hogy a temetők gondozása a civilek nélkül nem megy. Ő úgy véli, hogy ma már a temetők legalább harmadát civilek vagy más egyházak kezelik. Ami szerinte a hatékonysághoz még elengedhetetlen lenne, az egy állagmegőrzési monitoring, amelyre vonatkozóan eddig nem sok előremozdulás történt.
Ottjártunkkor még nem tudtuk, hogy Balázs Istvánt pár nappal később a kisváros egyik polgára azzal keresi meg, hogy egy idős néni szeretne átadni néhány kegytárgyat, amit zsidók bíztak rá, illetve egy még publikálatlan visszaemlékezést is az egykori kisteleki zsidóságról.
Az viszont már a kisteleki terepmunkálaton feltűnt, hogy a Mazsök két munkatársa igencsak szorgos kutató lehet. Délelőttől késő délutánig kapartak, ástak, véstek, radaroztak derekasan. Zsoldos Ferenc szikáran tologatta a mérőműszert és fújta színes festékeit a földre, hogy a beazonosított sírok nyomait rögzíthessék. Szabó Smil pedig megállás nélkül járt-kelt a területen. Addig nem nyugodott, amíg meg nem találták az összes olyan helyet, ahová temethettek és amíg fel nem fedték az egykori kerítés nyomait.
Szabó Smil kortalannak tűnő figurája egészen filmbeillő: egy orthodox szabályok szerint öltözködő, első blikkre akár egy 40 és 70 közötti vallásos zsidónak tűnő alakja irigylésre méltó dinamikával rótta a területet fel-alá, hol speciális fém botjával szurkálta a földet, hol kislapáttal, máskor meg kezével ásta a löszös talajt.
Csak röviden mertük zavarni egy kis beszélgetéssel, mert nem akartuk feltartani az átszellemülésében – korábban már hallottuk, hogy ez az egyik „munkamódszere”.
Az egykori soproni futárból lett orthodox hívő már több száz temetőben kutatott. Kezdetben az ügyfelei elhunyt rokonai után kezdett el alaposabban vizsgálódni. Vitte-hozta a famíliákat különféle temetőkhöz. Az utóbbi időkben már hivatásszerűen végzi munkáit. Bárhol is jár, arra törekszik, hogy a lehető legméltóbb körülményeket teremtsék meg a holtaknak.
Szerinte a zsidó vallás liturgikus sajátosságából is eredően a temető az maga „az élet háza”, és mint ilyen, egyértelmű, hogy a tisztelet kijár azoknak, akik itt vannak eltemetve. „Az ő lelkük ugyanis itt van közöttünk, bármerre is nézünk a sírok között” – tette hozzá.
A méltóságteljes törődés tehát nem csak egy kegyelmi állapot, hanem minden zsidó számára természetes kötelesség kéne hogy legyen.
— Szabó Smil gondolata fontos kiindulópont lehet azoknak, akik valaha is megkérdőjelezik azt, miért is annyira meghatározó a zsidóknak temetőik sorsa. És mindez számunkra is egy visszaigazolás. Egy jelzés, amely ráerősít arra, hogy a Bennem Élő Eredet miért is tartja fontos missziójának, hogy minél több gondozatlan temető sorsáról számoljunk be.
Kisteleki Zsidó Temető 2021
No Description