Tisza-menti bácskai zsidó emlékekről készül új könyv

Tisza-menti bácskai zsidó emlékekről készül új könyv

Tisza-menti bácskai zsidó emlékekről készül új könyv

Még ebben az évben megjelenhet az a kötet, amelyben 30 év kutatómunkájának eredményeként közel tucatnyi Szerbiában található egykori magyar ajkú zsidó közösség temetőinek történetét foglalják össze.

A Tisza folyó Horgostól Törökbecséig tartó, mintegy 80 kilométeres szakaszán fellelhető bácskai területen kutatta az elhagyatott temetőket és az egykori zsidó közösségeket Pejin Attila, szerbiai magyar történész. A Zentai Városi Múzeum munkatársával pár hete találkoztunk először.

Csapatunk vajdasági filmforgatásán helyi idegenvezetőként segített bennünket Zentán. Az ő sokrétű kutatómunkájának egyik része a holokauszt előtti zsidóság története. Ezt már számtalan tanulmánnyal, előadással és könyvekkel is bizonyította.

Annak, akit érdekel a bácskai magyar ajkú zsidóság története, Pejin Attilánál értőbb szakembert nehezen találhat Szerbiában.

Ezért is kértük meg őt arra, hogy foglalja össze egy átfogó, mégsem tudományos szárazságú írásban a legfontosabb tudnivalókat arról, mi is jellemezte a ma Szerbiához tartozó területeken egykoron volt magyar települések zsidó közösségeit. Az összefoglalót a jövő héten publikáljuk.

Tematikánk szerint a következő hetekben többnyire olyan írásokkal jelentkezünk, amelyek ezekről a délvidéki múltkutatásainkról szólnak. Álljon itt egy klasszikus Pejin-mondat, amely ékesen szemlélteti a szerző stílusát, és egyben irányt is mutat arra, hogyan lehet ízesen is közös eredetünkről szólni.

A bácskai zsíros fekete föld tunyaságba ringató biztonsága, a bácskaiak jóllakott garfieldi dorombolása az ott élő zsidókra is rossz hatással volt, viszonylag későn bontakozott ki valamiféle rangosabb, értékelhető művelődési-közművelődési élet…”

Pejin Attilával majd júliusi videónkban is találkozhattok, Zentán készített felvételeinket abban az adásban láthatjátok. Most a hétvégén előbb még Szabadkát és Topolyát mutatjuk be, sok-sok színes egyéniséget felvonultatva az 5. Eredeti Riportjainkban. Íme az ízelítő:

Májusi Promo

No Description

 

Ami pedig a Tisza-menti zsidóságot illeti: Pejin Attila történészként-helytörténészként és múzeológusként 1990 óta foglalkozik a Vajdaság szerteágazó történetével, ezen belül a bácskai zsidósággal is. Az elmúlt évtizedekben több aspektusát is vizsgálta a holokauszt után szinte teljesen eltűnt helyi közösségeknek.

A bácskai Tisza-mente régiójának 10-12 települését (például Adát, Óbecsét, Zentát vagy Moholt) már régóta ismerte, több ízben is járt az ottani kegyeleti helyeken, egykori zsingóga-maradványoknál is, azonban átfogó monografikus munkára mindeddig nem vállalkozott. Most ez az idő is eljött. Ahogy a minap zentai barátunktól megtudtuk:

összeállni látszik a sok-sok év kutatói anyaga, és ezen a nyáron szeretnék véglegesíteni, hogy még az idén ősszel nyomdába kerülhessen a Tisza-menti bácskai zsidó települések temetőinek története.

A nagyszabású munka egyfajta “atipikus leírás lesz”, amely mintegy “összvérként” fog monografikus és fotóalbumi elemeket is tartalmazni, mindez pedig egy közérthető, könnyebben megemészthető stílusban szövődik majd – mesélte Pejin Attila.

A kutató fontosnak tartotta kiemelni, hogy a könyv létrejöttének egyik nélkülözhetetlen alkotótársa volt a zentai Ádám József, helyi villamosmérnök, aki civilként vetette bele magát évekkel ezelőtt a zsidó örökség kutatásába. Számos helyszínről készített fotókat és levéltári kutatásokat, ezzel is segítve a történész munkáját.

Ádám József, egy inspiráló “civil” akcióban

A készülő munka magyar nyelven íródik, szinte kizárólag olyan temetőket fog bemutatni, ahol dominánsan magyar ajkú zsidóság élt 1945-ig, tehát

a kutatói munkára a magyar történetírás részeként is illik tekinteni, kiemelten a magyar vidéki zsidóság eddig kevésbé feltárt oldalára. Mivel jelenleg még nincs biztos kiadói háttér, ezúton jelezzük, hogy, aki erre érez magában affinitást, a szerző örömmel veszi a kapcsolatfelvételt.

A szóbanforgó Tisza-menti települések többségében nagyságrendileg városonként 2-400 fős zsidó lakosság élt, Zentán ennek bő háromszorosa. Utóbbi azért is külön érdekesség, mert — ahogy azt Pejin Attila megfogalmazta — a város vegyes zsidó közösségei miatt “Zentát egy orthodox szigetként is lehet értelmezni a neológ tengerben.”

Az orthodoxok mai napig meglévő — és az egész térség egyetlen megmaradt szefárd épített örökségének — emlékéről és jövőbeli terveiről mi is beszámoltunk korábban:

Zentai “Partizán”-foglalás, avagy ismét zsinagóga lesz a tornacsarnokból