Kihagyott ziccerek, kellemetlen meglepetések, dinamikusan rapszódikus együttműködés. Kulisszatitkok a Bennem Élő Eredet első videoriportjáról. Unorthodox útikalauz Balaltonfőkajárhoz.
Ha egy településnek 40 évig olyan rabbija volt, aki a nagyhírű pozsonyi talmudtudósnál, Schreiber Mózesnél / ismert még Szófer Mózes / tanult, és akinek sikerült az egyik első jelentősebb Balaton-körüli zsidó közösség szellemi vezetőjévé válnia, az kellő indok lehet arra, hogy akit érdekel a zsidó örökség, mindenképpen felkeresse Balatonfőkajárt.
Csak természetes, hogy miután Cseh Viktor remek írásában is megemlítette a települést, és felkészülésünk alatt ki is emelte, hogy egy rövid kitérőt érdemes tartani arrafelé, mi sem tehettünk másképp.
Első úticélunk nem egy tipikusan ismert állomás a Balaton felé menet. Balatonfőkajár Balatonakarattya és Balatonaliga között található, és bár csak három kilométerre van a parttól, nem esik egyértelműen útba. Az autópályáról lehajtva kissé vissza kell kanyarodni egy kis úton ahhoz, hogy elérjük az alig másfélezer embernek otthont adó települést.
Bevallom, én sosem hallottam még Balatonfőkajárról. Pedig ahogy a helyi önkormányzat hirdeti: „a területet érintette a hajdani Pannonia provincia egyik jelentős főútvonala, amelyen Vindobonán (Bécs) Carnuntumon (Pozsony) áthaladva Sopianae (Pécs) irányába haladhattak békés polgárok és légiók egyaránt.”
Sőt, ahogy kiemelik, a helyiség kincsekben sem marad el másoktól! „Ezt a kort idézik a 2-3. századból származó régészeti leletek (többek között, egy korsóban talált többtucatnyi római pénz), amelyek az 1960-as évek elején kerültek napvilágra.”
Mi most már azzal is beértük volna, ha megtaláljuk Dessauer Gábriel rabbi sírját a helyi temetőben…
GPS-ide vagy oda, én az az archaikus utazó vagyok – szegény feleségem erről tudna mesélni… –, aki elsősorban a helyiek szavára ad. Nem véletlen, hogy amikor beérkeztünk a településre, és a videóhoz szükséges külső felvételek miatt a kollégák felszerelték a kamerát az autóra, én rögtön az egyik első háznál kinn kapálgató nénihez mentem oda.
Nem csak az érdekelt, hogy a fagyos időben vajon min dolgozik a barátságosan csaholó kutyái között, de arról is érdeklődtem, hogy tudja-e merre van a zsidó temető, és esetleg ismer-e helyi zsidókat? A 70-év körüli asszony csak homályosan tudta visszaidézni, amit gyerekkorában hallott a szüleitől, akik közül az édesanyja bejárónőként „megfordult egy-egy zsidó házban”, de már sem a nevekre, sem pontos részletekre nem emlékezett. Azt viszont tudta, merre van a temető, sőt, legnagyobb meglepetésünkre azzal is előállt, hogy egy zsidó embert is ismer a községben. Ahogy említette Feind Lajos nevét – az ő szavaival a „boros parasztot” — egész érdekes monológgal is megajándékozott bennünket.
Szerinte a ” keveredett banda” tagjaként, kárpótlással meggazdagodott, még börtönt is megjárt „öreg szivar” van annyira bennfentes, hogy beszélgetőtársunkat egy „zsidó származékra” emlékeztesse.
Rövid beszélgetésünk vágatlanul itt hallható:
Balatonfőkajár Kezdetek
No Description
Amíg a kollégák a dermesztő hidegben beüzemelték a drón-kamerát, nekem még arra is maradt időm, hogy a nénivel folytatott eszmecsere után kicsit feltérképezzem a főút melletti kültéri fitness-játszóteret és a helyi csapat labdarúgópályájának szent gyepét. Amikor a pálya közepén éktelenkedő vakondtúrások körül szlalomozással szórakoztattam magam, nem tudtam másra gondolni, mint hogy a település focit szerető polgárainak igazán szüksége lenne egy még a „boros parasztnál” is elkötelezettebb bennfentes emberre…
Balatonfőkajárról a tudományos szócikkekben azt írják, hogy a hitközség 1800-körül alakult, imaházukról pár éven belül már az egész régióban tudtak.
Legutoljára 1927-ben Nattán Soma helyi kereskedő aktivitásának is köszönhetően közadakozásból újjáépítették. Kevesebb mint 20 évvel később – a holokauszt pusztítása miatt — viszont már szinte senki nem látogathatta az épületet.
Ma pontosan azt sem tudni, hogy mi lett az imaházzal, csak sejthető, hogy nem lehetett túl messze a sírkerttől. A helyi zsidó élet legaktívabb szakaszában (1880-körül) több tucatnyi család számára szolgálhatott közösségi térként. A családok között volt ki mézkiviteli vállalatát egyengette, volt aki fakereskedésével foglalkozott, de a szőlőtermesztés és a borkereskedés mellett akadt olyan is, akinek cementárugyáráról tudni.
A monarchia legprosperálóbb idején mintegy 100-120 helyi zsidóról tudni Balatonfőkajáron, ez megfelelt az országos átlag – nagyjából hat százalékos — arányával. 1941-ben már viszont már csak 26 ember élt a településen.
Néhány újabb helyi lakost is bevonó keresgélésünk után, Szőke-Visontai Gábor brilliáns vezetői technikáját is igénybevéve egy aprócska girbe-gurba földesút végén, valahol az Árpád és a Zalka Máté utak között megtaláltuk a zsidó temetőt. Ha a Circlerent-től kapott autónk nem lett volna ilyen megbízható, talán még most is ott köröznénk a környéken.
Nekem személy szerint bárhol is járok, az adott helyszín zsidó múltjának emlékei – zsinagóga és temető – mellett a helyi focicsapat stadionja kikerülhetetlen célpont. Vagyis miután kipakoltunk az autóból, én már eleve győztesnek éreztem magam. Ez még akkor is igaz, ha tudtam, Dessauer rabbi sírkövét jó lenne azért megtalálni. Ezt a ziccert azonban hosszas keresgélés után sem tudtuk értékesíteni. Pedig a siófóki közösség által gondozott temető összességében egészen jó állapotban van. Csak a sírfeliratok sikeresebb értelmezéséhez a mi héber tudásunkon kellene javítani.
A temető, amelynek látogatását minden érdeklődőnek ajánlom, számomra egyik legfurcsább sajátossága, hogy nincs elkerítve semmitől. Közvetlen mellette lakóházak, nyaralók állnak szép nagy kertekkel.
Az egyikben éppen tüzifát vágott valaki amikor megszólítottam. Sajnos többszöri próbálkozásomra sem sikerült szóbaelegyednem vele, így másra vár a lehetőség, hogy megtudja, milyen is egy zsidó temető mellett élni.
Mivel a zsinagógáról semmi ismeretünk nem volt, inkább úgy döntöttünk, felkeressük Feindl Lajos borász központban lévő vinotékáját. A január közepén is még — a Diótörő mesevilágát meghazudtoló — díszben pompázó főtér melletti üzlet úgy tűnt, az egész település egyik legfontosabb épülete.
Sok mindent turisztikai értelemben nem igen tudunk innen ajánlani, nyilván azért is, mert a tájegységet kevésbé célszerű január egyik leghidegebb napján felkeresni, azonban a Bala-Toni kezdeményezés néven van itt saját múzeum a retro-stílus szerelmeseinek, továbbá akár innen is el lehet kezdeni a régiót bejáró gyalogtúrákat. Ehhez talán ezt a helyi társaságot érdemes megkeresni.
A Feindl vinotékában sokféle jó bort kínáltak, sőt, érdeklődésünkre még a tulajdodnos telefonszámát is megkaptuk. Meg is vettünk egy jó Shirazt, semmi alkudozás, K. D kollégánk gavallérként a teljes összeget kifizette.
Talán ő is arra készült, hogy később közös kidust iszunk majd Feindl Lajossal, újonnan felfedezett hittestvérünkkel. Azonban amikor este, szálláshelyünkön felhívtuk őt, szinte csalódottan konstatáltuk, nem mindenki zsidó, akiről azt állítják…
Wallenstein Róbert
Bennem Élő Eredet 1.ADÁS
No Description