Nem sok ilyen családról tudni Magyarországon: három generáción keresztül szolgálták Kisvárda zsidóságát a Rosenbaumok, akik közül kiemelkedő szónok, mártír fakeresedő, és hollywodi filmet is inspiráló hős is volt. Néző István helytörténész foglalta össze a Rosenbaum-rabbik történetét.
A helyi dinasztia magalapítója aki 1864. augusztus 14-én született Pozsonyban, apja Rosenbaum Gerzson Lits, tállyai rabbi. Mózes Szilágysomlyóban volt rabbi, 1897. szeptember 7-én foglalta el kisvárdai rabbiszékét.
Olyan időszakban volt a közösség lelki vezetője, amikor a település zsidósága és a hitközség is irányzatokra szakadt. A Kisvárda és környéki zsidóság emlékkönyve kiemelte a rabbi összefogó szerepét:
„Kisvárda vallásos jellegét egyébként nagyrészben a chászid-irányzat adja, de azért a hitközségben minden árnyalat képviselve van, melyeket egyesít a főrabbi: R. Mozes Chájim Rosenbaum kiváló személye iránti tisztelet.”
Rosenbaum hosszú évtizedeken át jesivát is vezetett, tanítványai sorsát atyai gondviseléssel irányította.
Kiemelkedő voltát jól igazolja, hogy amikor Tisza István 1903-ban először alakított kormányt, és az autonóm ortodox izraelita hitközségek küldöttségileg tisztelegtek a miniszterelnöknél, akkor: „A deputációt Reich Kappel budai főrabbi vezette, s az üdvözlő beszédet Rosenbaum Mór kisvárdai főrabbi tartotta.”
Az országos ortodox hitközség élén a száz tagból (60 világi és 40 rabbi) álló országos képviselőség, a központi bizottság és a központi iroda állt. A központi bizottságnak 5 rabbi tagja volt, köztük a kisvárdai Rosenbaum Mózes. Amikor az 1926. évi XXVII. tc. az egyházaknak is helyet biztosított a felsőházban, az ortodoxok tizenötös bizottsága őt is javasolta eme megtisztelő posztra, ám ő visszalépett a budai főrabbi javára. Amikor 1929-ben Reich Koppel elhunyt, Rosenbaumot akarták az ortodox rabbik a helyére, mert
nagy tudása mellett kiváló szónoki képessége is volt, és szépen beszélte a magyar nyelvet, „aranyszájú pap”-nak is hívták.
Ő azonban politikai meggyőződése, lelki nyugalma érdekében és szerénysége miatt a kérést elutasította. 1935-ben megbetegedett és igazából soha nem épült fel teljesen. A főrabbi 1942. december 7-én, 78 éves korában, „szívizom–elfajulás” következtében hunyt el. Sok kézirata maradt fenn, ezek felölelték a zsidó tudományok (seélot-utsuvot, halacha, agada) minden ágát s még életében kiadták a Lechem ráv című művét. Végrendeletét is kinyomtatták és terjesztették. Rosenbaum Mózes rabbi óhelje a kisvárdai temetőben található, napjainkban is sűrűn felkeresik.
Mózest fia, Samu (Smuel Smelke) váltotta a rabbiságban (1943–1944). Ő már korábban is szolgálta a közösséget, hiszen 1937-ben adta hírül a helyi sajtó: „A kisvárdai authonom orthodox izraelita hitközség június 20-án megtartott rendkívüli közgyűlésén a hitközség gyengélkedő főrabbijának, Rosenbaum Mózesnek helyettesévé fiát, Rosenbaum Samut választotta meg.” Ő 1895-ben született, felesége Birnbaum Samul és Feigel Birnbaum leánya, Birnbaum Lenke (Leah) volt.
Mielőtt főrabbi lett, a Sporttelep utcán, az úgynevezett hármasúti megállónál faraktára volt Kisvárdán, ez azonban nem gátolta abban, hogy a faüzletben mindig nyitott gemore mellett üljön, s amíg a maga „blatt gemoreját” le nem tanulta, nem foglalkozott világi dolgokkal. Jellemére rávilágít egy történet: „Egyszer bejött egy új vevő a faraktárba. Válogatja a neki szükséges faanyagot, majd mikor befejezte, azt mondja a faraktában dolgozó tisztviselőnek: Szeretném elvinni a kiválasztott faanyagot, de meg kell mondanom, hogy nincs pénzem annak kifizetésére.
Miután a tisztviselő saját szakállára nem adhatta hitelbe az árut, bement megkérdezni a főnököt, ki éppen mélyen el volt merülve a tanulásban. Jó ideig kellett várnia, míg a főnöke befejezte a stúdiumot, s csak akkor adhatta elő a vevő kérését. A felelet ez volt: menjen ki és kérdezze meg a vevőt, hogy tudja-e a Tízparancsolatot. Ha azt feleli, hogy tudja, akkor adja neki oda nyugodtan a fát hitelbe. Meg fogja adni az adósságot. S a tudós, jámbor fakereskedő nem is csalódott.”
Az apja örökébe lépett Rosenbaum Samu, akkor lett a zsidóság vezetője, amikor az általa irányított hittestvérekre a pusztulás várt. 1944 áprilisában, a deportálás pillanatában, amikor még a teljes zsidó közösség létezett, Rosenbaum Samu volt a főrabbi, Tibor nevű fia az alrabbi.
Azon kevés magyar zsidó vezető egyénisége közé tartozott, akik teljességében felfogták a zsidóságra váró nagy tragédiát, mely alól nem vonhatta és nem is akarta kivonni magát a rabbi, aki családja több tagjával együtt Auschwitzban fejezte be az életét 1944. június 3-án.
Tevékenységét, szellemét megörökítette az Éle divré Smuel c. mű, amelyet Tibor nevű fia adott ki. A lágerekből hazatérő maradék zsidóságot csekély ideig a család újabb generációjának képviselője, Rosenbaum Tibor (Pinkász), (1923. november 2.–1980. október 23.) részesítette a vallás nyújtotta támaszban és elmélyülésben. Róla így írt a kortársa, Vadász Ferenc, aki munkaszolgálatos idejének egy részét Kisvárdán töltötte: „Vallási tanokban és világi műveltségben olyannyira felkészült, hogy barátaimmal együtt sokszor zavarba hozott bennünket.”
Rosenbaum Tibornak nagy szerepe volt a zsidó mentőakciókban. 1944-őszétől életét társai mentésére áldozta.
Többször a Wehrmacht tiszti egyenruhájába vagy nyilas egyenruhába öltözve járta Budapestet, tette ezt gyalog, motorral vagy gépkocsin, s magabiztos fellépésével, hamisított igazolványát kérés nélkül felmutatva bement a gettóba, embereket vitt be és hozott ki. Ugyanígy járt-kelt a csillagos házakban, a svédek és a svájciak védett házaiban. Halálraítélteket szabadított ki a gyilkosok kezei közül.
Hamisított parancsokkal a munkaszolgálatos századokból is kimentett olyanokat, akiket a hazai cionista szervezetek erre kiszemeltek.
A svájci követség pesti Vadász utca 29. sz. alatt lévő „üvegházában” kb. 2500 fő kapott menedéket, köztük voltak azok is, akiket a Duna-parti kivégzőhelyekről, a Bécsi úti téglagyárból, a nyilas házakból mentett ki a Mizrahi csoporthoz tartozó Rosenbaum. Ő mentettek meg a kisvárdai dr. Schönwald Miklóst is, aki civilben jogászként és bankszakemberként tevékenykedett, s aki a hitközség elnöke is volt.
A vészkorszak végeztével a maradék vidéki zsidóság minden csapás és negatív hatás ellenére közösségként is élni akart, így volt ez Kisvárdán is.
1946-ban 804 zsidó volt a településen, és ezen év április 4-én beiktatták a Rosenbaum-dinasztia harmadik rabbiját, Tibort, a kisvárdai főrabbi tisztségébe.
„Nagy esemény az iktatás aktusa a magyarországi orthodox körökben, mert a rabbiválasztástól és Rosenbaum Pinchász főrabbitól, aki a „Brit Cháculim Dátiim” és a „Cionista Szövetség Végrehajtóbizottsága” vezetőségi tagja, a Felsőmagyarországi cionista élet felvirágzását remélik.” – írták egy krónikában.
Rosenbaum megválasztása két dolgot jelentett. Egyrészt azt, hogy a mizrachista egyént a vallásos körök is elismerték, korábban ugyanis ezek a befolyásos szervek, egyének inkább anticionisták voltak. Másrészt azt, hogy a helyi zsidó közösség folytatni kívánta az új főrabbi nagyapja által megteremtett családi vonalat. Az 1948-as megyei címtár szerint a főrabbi még Rosenbaum, az alrabbi Szamet Vilmos. A Magyar Cionista Szövetség 1948. március 14-én országos értekezletet tartott, itt a vezetőségben történt változások lezajlásán túl több cionista helyi csoport megalakulását is bejelentették, köztük volt kisvárdai is.
A főrabbi a cionista mozgalom egyik hazai élharcosa lett, 1947 decemberében, amikor Budapesten a Magyar Cionista Szövetség azt az ENSZ-határozatot ünnepelte, amely lehetővé tette Izrael állam megalakulását, az ünnepi ülés elnökségében ott volt Rosenbaum Tibor, akinek figyelme mindinkább az új állam felé fordult.
Ez a magyarázata annak, hogy hamarosan elhagyta az országot. 1954-ben külföldön szerzett diplomát, volt bankár, politikus, egy nemzetközi hitelbank igazgatóságának elnöke, gyárigazgató, kereskedelmi attasé, UNESCO kiküldött a magyar származású zsidók világszövetségének alelnöke. Svájcban telepedett le, ahol diplomáciai feladatokat is elvállalt, és bankárként segítette a nem sokkal korábban megalakult Izraelt.
1980. október 23-án hunyta le a szemét Velencében, s Jeruzsálemben temették el. Rosenbaum Tibor zsidómentő tevékenységéről 2014-ben film készült Walking with the enemy címmel. A film egyik főszereplője Ben Kingsley, Oscar-díjas brit színész.
Csapatunk legutóbbi, kisvárdai és tokaji videója itt látható:
EREDETI RIPORTJAINK VOL 8
Tokaj , Kisvárda , Bennem Élő Eredet , KATZ DÁVID , Kenu, Élők és Emlékek,