A zsidó lovag, akinek török pasa lett a fia, a Balaton-átúszás atyja, Füred fürdővárossá alakítója, és az operettkirály. Mind-mind a Balaton környékének szülöttei. A legkiválóbb büszkeségeinket foglaljuk össze újabb részünkben.
PÁRTOS ARTÚR
(1890-1974)
A hazai úszósport kereskedelmi végzettségű irányítója, szervezője ortodox zsidó családból származott. 1936-tól a Magyar Úszó Egyesület (MUE) tényleges, majd örökös tiszteletbeli főtitkára, a Siófoki Sport Egyesület alapító tagja, és a balatoni sportnapok egyik szervezője volt. Őt tartják a balatoni sportélet megteremtőjének, a Balaton-átúszások atyjának.
A jogi egyetemet félbehagyva a sportoló szülei tanácsára először kereskedőnek állt, de a sportot sohasem hagyta abba. Szabadságát nyaranta Siófokon töltötte, ahol néhány barátjával közösen megalapították a Magyar Úszó Egyesületet (MUE).
Pártos Artúr rendezte meg az első Balaton-átúszást, amely akkor még Balatonfüred és Siófok között zajlott, 14 kilométeres szakaszon.
A főszezonban megrendezett esemény rengeteg embert vonzott a Balatonhoz. Az úszók a Helka nevű hajón mentek át az északi partra, ahonnan a mezőny elrajtolt. A Balaton első átúszóit Siófokon hatalmas tapsvihar fogadta, majd a díjkiosztón minden résztvevőnek járt érem a sikeres teljesítményért. Az eseménynek hatalmas sikere lett, így a MUE ekkor kinevezte Pártos Artúrt örökös főtitkárnak.
Pártos Artúr alapította meg hazánkban az első vízilabda csapatot is, vízilabda versenyeket szervezett, valamint a Balatoni Sporthét rendezői közé tartozott, amelyen teniszezők, vívók, lovasok vettek részt.
FREYSTADTLER ANTAL
(1813-1892)
Freystädtler Antal nem csak a Balaton környékének, de a korabeli Magyarország egyik leggazdagabb földbirtokosa volt.
5 ezer holdas tótvázsonyi birtokán kezdett gazdálkodni, amelynek központja Kövesgyűrpuszta volt, itt többek között szeszgyárat és jelentős tehenészetet működtetett. Később létrehozta a Mezőgazdasági Rt-t, amely 30 évig bérelte az Eszterházy család birtokait, többek között a szigligeti kétezer holdas birtokot. Ezekkel együtt közel 100 ezer holdon gazdálkodott. Bekapcsolódott a Balaton környéki vasútvonalak kiépítésében, mind az északi mind a déli oldalon.
Jelentős adományokat tett. A kaposvári zsidó hitközségnek 4,5 hektár területet adományozott a zsidó temető létrehozásához és jelentős összegekkel támogatta Kaposvár városának fejlesztéseit.
1892-ben egymillió koronás alapítványt hozott létre, hogy az adományozott összeg kamatait egy zsidó középiskola felállítására és fenntartására fordítsák.
Négy gyermeke születik, akik közül a leghíresebb Jenő nevű fia volt, aki a török vasútépítésben szerzett érdemeiért pasa címet kapott. Másik fia elindult az országgyűlési választásokon, de nem kerül be a parlamentbe. A Milleniumi kiállításon Jenő fia a tótvázsonyi birtoka terményeinek bemutatásával vett részt. Gyermekei a későbbiekben nem tudták méltóképpen megőrizni és továbbvinni apjuk örökségét, a vagyon nagyrészét évtizedek alatt felélték és a hatalmas birtok a bankok kezébe került.
Dr. ÖSTERREICHER MANES JÓZSEF
(Óbuda, 1759. május 17. – Bécs, 1831. december 14.)
Óbudán született vagyontalan zsidó szülőktől. A zsidóknak az 1781-es türelmi rendelet kihirdetése előtt a tudományos pálya Magyarországon és Ausztriában zárva volt, ő mégis folytatta tanulmányait. A türelmi pátens megjelenése után szigorlatot tehetett és 1782-ben orvosi oklevelet nyert. Magyarországon az első olyan zsidó vallású orvos lett így, aki II. József császár türelmi rendelete folytán megkaphatta a doktori képesítést.
Balatonfüred első fürdőorvosa, aki az első zsidó vallású orvos volt Magyarországon.
Időközben, mint kórházorvos Óbudán működött. Innen meghívták Zalaegerszegre Zala megye főorvosának és miután a budai ásványvízekről írt orvosi disszertációjában a balatonfüredi ásványvízről is írt, 1785. szeptember 12-én füredi fürdőorvossá is kinevezték. Ezután 1785-től 1806-ig főorvosként Balatonfüreden dolgozott és a fürdő népszerűségéhez jelentősen hozzájárult. Ő állította elő a Sal mirabilis nativus hungaricus nevű hashajtót, megindította a szódavízgyártást az orvostechnikai intézetben. Az elektromos orvosi kezelések bevezetésének is úttörője volt.
Élete utolsó szakaszában Bécsbe költözött, gyakorló orvosként dolgozott és itt élt egészen haláláig.
KÁLMÁN (KOPSTEIN) IMRE
(Siófok, 1882. október 24. – Párizs, 1953. október 30.)
Ki ne hallott volna már Siófok leghíresebb szülöttéről? Kálmán Imre zongoristaként 1897-ben mutatkozott be a fővárosi közönségnek. Csodagyerekként ünnepelték, de a zongorista karrierről 1900-ban betegség miatt le kellett mondania, ekkor fordult a zeneszerzés felé. Operett-szerzői karrierje 1908-ban a Tatárjárás című művének bemutatójával indult el, amelyet több mint száz előadás követett Budapesten és vidéki városokban. Az operett sikere a bécsi impresszáriók figyelmét is felkeltette, így a következő évadban a Theater an der Wien színpadán is előadásra került Ein Herbstmanöver címmel. Néhány évvel később
már bécsi lakosként (nevét Emmerich Kálmánra változtatva) írta azokat a darabjait, amelyek nevét az egész világon ismertté tették. A Cigányprímás (1912), a Csárdáskirálynő (1915), a Marica grófnő (1924) és a Cirkuszhercegnő (1926) bejárták a világot és máig a műfaj legnépszerűbb alkotásai közé tartoznak.
Kálmán Imre az 1930-as évek végén Bécsből a náci uralom elől menekült előbb Párizsba, majd az Egyesült Államokba, ahol a világháború végéig élt és alkotott. Ott ismerkedett meg Arnold Schönberggel, majd az ő révén szinte az összes emigrációban élő muzsikussal, akiket gyakran vendégül látott manhattani lakásában.
Néhány éven belül az amerikai zenei élet vérkeringésébe is sikerült beilleszkednie, műveit gyakran játszották a rádióban és két egyetem is díszdoktorává avatta.
Magyar állampolgárságát egészen 1942-ig megtartotta. Európába való visszatérése után 1949-ben Párizsban telepedett le, ahol röviddel 71. születésnapja után, 1953. október 30-án halt meg.
SZALAI JÓZSEF Dr.
(Kővágóörs, 1892. december 18. – Budapest, 1990. november 29.)
A tízszeres magyar bajnok tornász és egyszeres műugró magyar bajnok a korabeli tornasport legendás alakja, Szalai József többszörös olimpikon tornászlegenda is volt, aki Kővágóörsről származott.
Klubcsapata a Vívó és Athletikai Club (VAC) volt — Európa és a világ egyik legrégebbi zsidó sportkubja — , ahol később edzői, sportvezetői tevékenységet is végzett. Részt vett az 1912. évi nyári olimpiai játékokon Stockholmban. Egy torna versenyszámban indult, az egyéni összetettben és a 15. helyen végzett. 16 évvel később indult az 1928. évi nyári olimpiai játékokon Amszterdamban. Az olimpián mind a 7 tornaszámban megmérette magát, de érmet nem sikerült szereznie. A sportoló évei alatt Budapesten jogi doktorátust szerzett.
A második világháború után, 1949-től az V. kerületi tanács elnöke, majd a Fővárosi Sportlétesítmények Vállalat igazgatója. Későbbiekben a Magyar Torna Szövetség elnöke és a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. 1984-ben Olimpiai érdemérmet kapott a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól.