Tihany egyik csúcspontján helyezték örök nyugalomra a város egyik leghíresebb zsidó szülöttét. Pap Aladárra 80 évvel halála után is tisztelettel emlékeznek. Bár nem a történelmi hőst, hanem azt a népszerű boltost idézik vissza, aki a háború előtt ingyen osztogatott cukrokat a gyerekeknek. Cseh Viktor írása.
Tihanyban csupán néhány zsidó család élt. A népszámlálási adatok szerint a legtöbben 1880-ban, ami akkor is mindössze 14 izraelita vallású embert, az összlakosság 1,4%-át jelentette.
A minimális létszámnak megfelelően, szervezett hitélet itt sosem alakult ki, így imaházuk sem volt, hiszen valószínűleg az imádkozáshoz szükséges tíz felnőtt férfi sem volt meg a balatoni félszigeten. Az itt élő néhány zsidó a nagyobb ünnepekkor Balatonfüredre járhatott át zsinagógába.
Ezek alapján nem gondolnánk, hogy a
Tihany történetében egy olyan kiemelkedő zsidó alakot lelünk, mint Pap Aladár (Zélig háKohén, 1881–1940), aki az ellenforradalom idején egyszál magában, a vadászpuskájával a tihanyi apátság kolostorát megmentette egy fegyveres, fékevesztett hordától.
Hősi tette községi bizonyítványába is bekerült, de tudták ezt anélkül is, ismerték őt jól, hiszen felmenői is tihanyiak voltak. Sőt, a Bennem Élő Eredet csapata nemrég Tihanyban járt, ahol meggyőződhettek arról, hogy Pap emléke tovább él. Igaz, a temetőgondnok mit sem tudott a horda ellen hősiesen szembenálló Papról, sokkal inkább nagymamája fél évszázados történeteit idézte fel:
Mindenki tudta, ki volt Pap Aladár. Ő volt a település egyetlen boltosa, aki mindig cukorkákat osztogatott a gyerekeknek. Nagyon jószívű ember volt. Nagyanyám gyerekkori élményeinek visszatérő karaktere. Hogy zsidó volt, ez nem számított. Jó ember volt.
— idézte meg a temető gondnoka stábunknak Pap emlékét, akinek puritán sírját is készséggel mutatta meg nekünk.
A községi bizonyítványban az alábbi szöveget jegyezték le Pap Aladár ellenforradalmi tettéről:
„Alulírott Tihany község Elöljárósága közvetlen tudomása alapján ezennel hivatalosan bizonyítja, hogy Pap Aladár tihanyi lakos, aki 1881. évben Tihany községben született, az ellenforradalom idején egy fegyveres katonákból álló csapatot, amely a tihanyi Apátsági kolostorba és annak pincéjébe akart behatolni és fosztogatni, – miután figyelmes lett a kolostor kivilágított ablakaira leadott lövésekre, – kirohant és a nála lévő vadászfegyverrel a részeg és fékevesztett hordát élete veszélyeztetésével szétkergette és megfékezte. Ezenkívül még más esetekben mint a tihanyi révőrség parancsnoka is nem egy ízben tanúsított hasonló bátor hazafias magatartást a kommunistákkal és egyéb rendzavarókkal szemben. Miről jelen községi bizonyítványt az akkori községi bíró: Luczó Mihály és az akkori közjegyző: Cséry Zoltán 1939. december 11-én kelt és általuk aláírt nyilatkozata alapján is és közvetlen tudomásunk alapján is az 1939. évi IV. t.c. 2. §-ában írt mentesítés elnyerése céljánól ezennel kiadtunk.” (Uj Magyarság, 1940. 7. évf. 123. szám, 12.)
A bizonyítványból tehát az is kiderül, hogy
a helyiek megbecsülték és igyekeztek gondoskodni is közkedvelt polgártársukról, hiszen a dokumentumot a „zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozó” törvény mentesítése céljából állították ki Pap számára.
Amikor Pap meghalt, ott volt az egész község és a környék, heszpedet (gyászbeszédet) tartani pedig Goldstein Ezra Menáchem (1886–1942) füredi rabbi utazott Tihanyra, minek egy részlete így hangzott:
„A balatonfüredi járás zsidóságának díszét és büszkeségét temetjük – Nofló ateresz rausénu… leesett a mi fejünk koronája!
Papi nemzetségből származott a mi nagy halottunk, kohanita volt és hős volt!
Amikor a haza veszélyben volt, ott állott a vártán, amikor az ellenforradalom somogyi és zalai szervezete hívta őt, Pap Aladár élete kockáztatásával vállalta Tihany védelmét, ő volt a tihanyi kikötő parancsnoka és a község megmentője. Tihany apraja-nagyja zokog itt körülöttem és áldja az ő halhatatlan emlékezetét…” (A Magyar Zsidók Lapja, 1940. 2. évf. 24. szám, 5.)
Négy évvel később Pap általános közmegbecsülésének emléke mintha teljes feledés homályába veszett volna: 1944-ben Tihany hősének családját — özvegyét, született Klein Gizellát (1888–1944) és két fiát, Pap Andort (1911–1944) és Pap Miklóst (1919–1944) — a holokausztban pusztították el. Hittestvéreiket, néhány tihanyi zsidót a balatonfüredi gettóba hurcolták, ahonnan Auschwitzba deportálták őket.
Az egykor itt élő zsidó családok emlékét néhány sírkő őrzi, mely a köztemető nyugati sarkában található, a település egyik legmagasabb pontján, egy szerény dombocskán.