A legszebb nő? A legnagyobb álmodozó? Jeruzsálem örökös főpolgármestere? Mind-mind a Balaton környékének szülöttei. A legkiválóbb büszkeségeinket foglaljuk össze több részben.
SCHWARCZ DÁVID
(Keszthely, 1850. december 7. – Bécs, 1897. január 13.)
Schwarz zsidó vallású szülők gyermekeként Keszthelyen született. A későbbi feltaláló, mérnök, léghajós kezdeti éveiben a fakereskedelem területén dolgozott és csak az 1880-as években kezdett el foglalkozni a kormányozható léghajó építésének gondolatával.
Léghajóját a gumival impregnált ballonszövetnél ellenállóbb anyagból, egészen vékony alumíniumlemezből akarta felépíteni.
Terveit Bécsben bemutatta az Osztrák–Magyar Monarchia hadügyminiszterének, ott azonban nem kapott támogatást. Ezután két évig Szentpéterváron dolgozott léghajóján, de amikor a felszállásra kitűzött határidő eredmény nélkül lejárt, a kincstár beszüntette a támogatását. Oroszországból Berlinbe ment, itt ismerkedett meg Carl Berggel, egy alumíniumfeldolgozó üzem tulajdonosával, akit sikerült meggyőznie tervei kivitelezhetőségéről, és aki a későbbiekben egyrészt anyagilag, másrészt műszakilag támogatta a léghajó megvalósítását. Az alumínium ugyanis akkoriban még új anyag volt, viszont Carl Berg rendelkezett már tapasztalatokkal ezen új anyag feldolgozását illetően.
1896 nyarára a léghajó készen állt a próbarepülésre. Szeptember 29-ére tűzték ki a nyilvános próbarepülés dátumát, melyre a német uralkodót is meghívták, aki azonban nem tudott eljönni. A repülést október 9-ére halasztották, ez azonban már a nyilvánosság kizárásával történt. A próbarepülés felemás eredményt hozott, mivel a léghajó megtöltéséhez a Vereinigte Chemische Fabriken csak gyenge minőségű gázt tudott szállítani, s a rossz minőségű hidrogénnek nem volt kellő felhajtóereje. A tesztek azonban bebizonyították, hogy a hajó működőképes és irányítható. A következő felszállást 1897 januárjára tervezték, azonban a feltaláló ezt már nem érte meg: 1897. január 13-án Bécsben szívelégtelenség következtében meghalt.
Ferdinand von Zeppelin gróf Schwarz halála után egy évvel megvásárolta a feltaláló özvegyétől a találmányt, és Carl Berggel együttműködve megépítette az első „Zeppelin” léghajót, mely 1900 júliusában a Boden-tó partjáról felszállt.
25 év múlva Hugo Eckener kapitány egy Zeppelin-rendszerű léghajón 80 óra alatt Európából Amerikába repült.
SIMON BÖSKE
(Keszthely, 1909. február 15. – Budapest, 1970. október 8.)
Simon Erzsébet Keszthelyen, Simon Sándor járási tiszti főorvos és Hoffmann Janka leányaként született.
Már tizenhat évesen felfedezték, 1925-ben előbb a Keszthelyi Korzó Szépévé, majd a Balaton Tündérévé választották.
Mindegyik versenyt a Színházi Élet című lap szervezte. A Balaton Tündére címért a tóparti városok Korzó Szépei versengtek Siófokon, a Korzó Szépe címet olvasói szavazatok alapján lehetett elnyerni.
Négy évvel később, 1929. január 6-án
az először megrendezett Miss Hungary (akkori nevén Miss Hungária) szépségversenyt is megnyerte kétszáztizennyolc induló közül. Még ugyanabban az évben Párizsban Miss Európává választották tizenhat ország indulója között.
Bár úgy tervezték, hogy Miss Európaként részt vesz az Amerikában megrendezendő Miss Universe versenyen, de erre nem került sor. Azonban Böske részt vett a franciaországi deauville-i kaszinóban, 1929 július 27-én lezajlott megmérettetésen, Miss Európa és Miss Amerika között, amelyen holtverseny alakult ki közöttük. A nemzetközi zsűri ezért úgy döntött, hogy az 50 000 frankos díjat megosztja a két versenyző között.
Miss Európaként fogadta a francia köztársasági elnök, a monacói herceg, számos diplomata és híresség.
Böske számos európai és amerikai filmajánlatot kapott, egy francia selyemgyár mintát kívánt róla elnevezni.
Böske nem élt a felkínált filmes és egyéb lehetőségekkel, és hamarosan férjhez ment Brammer Pál budapesti textil-nagykereskedő, posztógyároshoz. Ez a házasság rövid életű volt, és a válást követően Jób Dánielhez, a Vígszínház művészeti igazgatójához ment feleségül. Második férjével túlélték a holokausztot és a Rákosi-korszakot. 1955-ig boldog házasságban élt, majd mozgáskorlátozottként gondozásra szorult. 1970. október 8-án hunyt el Budapesten magányosan és elfeledve. A Kozma utcai izraelita temetőben van eltemetve második férjével együtt.
TEDDY KOLLEK
(Nagyvázsony, 1911. május 27. – 2007. január 2.)
Kollek Tivadar néven Nagyvázsonyban, zsidó családban látta meg a napvilágot.
Keresztnevét Herzl Tivadar után kapta, édesapja osztotta Herzl cionista nézeteit.
Bécsben nőtt fel, majd 1935-ben, három évvel az Anschluss előtt, a Kollek család a brit mandátum alá tartozó Palesztinába vándorolt ki. Kollek lelkesen vett részt egy új közösség megalkotásában, amely 1937-ben jött létre Genezáreti tó partján, Ein Gev kibuc néven. Ugyanebben az évben elvette Tamar Schwartzot, akivel két közös gyermekük született.
A második világháború alatt Kollek megpróbálta az európai zsidók érdekeit képviselni és életüket megmenteni.
Legalább háromezer zsidó származású személy megmentésében vett részt, Nagy-Britaniába való kimenekítésükkel.
Izrael állam megalakulása után a politikai életben vállal egyre aktívabb szerepet, David Ben-Gurion szövetségese, majd a későbbiekben 1952. és 1965. között kormányának tagja volt.
1965-ben lett Kollek Jeruzsálem polgármestere és hat cikluson keresztül irányította a várost.
1969-ben, 1973-ban, 1978-ban, 1983-ban, valamint 1989-ben is újraválasztották. A város fellendülése gazdaságilag, kulturálisan és infrastrukturálisan is az ő irányítása alatt kezdődött el, Jeruzsálem 1967-es újraegyesítése után. 1993-ban, még 82 éves korában is indult a választásokon, de ellenfele a Likud Párt akkori képviselője, Ehud Olmert későbbi miniszterelnök legyőzte. A kilencvenes években, életéről világsikerű dokumentumfilm készült, fiának Amos Kolleknek rendezésében.
Világviszonylatban is óriási népszerűségre tett szert, barátai közül a legismertebbek Paul Newman és Alfred Hitchcock voltak.