Mussolini és Bud Spencer is hálás lehetett a magyar zsidó háborús hősnek

Mussolini és Bud Spencer is hálás lehetett a magyar zsidó háborús hősnek

Mussolini és Bud Spencer is hálás lehetett a magyar zsidó háborús hősnek

Ma már alig tudják Egerben, ki is volt ő, pedig kisgyermekkorától ott nőtt fel, és nemcsak megalapozta a ma is sikeres városi vízilabda- és úszó szakágakat, de több országban bajnokokat – és Mussolini gyerekeit – is nevelt, és mindezek mellett első világháborús hős volt, aki a holokausztot is túlélte. Szász (Schwartz) Imre különleges sportember portréját idézzük meg Gulyás Zsolt hiánypótló kutatása alapján.

Van egy barátunk, aki a budapesti portugál nagykövetség egyik kereskedelmi-gazdasági szakértő-munkatársa. Hobbiból és szenvedélyből elfeledett történetek, felfedezésre váró csodák krónikása is. Gulyás Zsoltnak sokat köszönhetnek a magyar futball egyik leghíresebb és legsikeresebb edzőjének új hívei is.

Ő volt az, aki ugyanis felélesztette Guttmann Béla emlékezetét azzal, hogy folyamatosan gyűjtötte életrajzának sokoldalúságát – sikereinek és regényes életének brazíliai és portugál részleteit megosztotta másokkal is.

Nem véletlen, hogy az utóbbi években új könyvek, tanulmányok és cikkek is születtek a Benfica – és vagy két tucat(!) más nemzetközi futballcsapat — legendás tréneréről.

Most pedig újabb kutatásainak eredményeként egy hasonlóan méltatlanul elfeledett zsidó sportemberre hívta fel figyelmünket. Saját részletes elemzését – amelyet a Facebookon a Luzitán Művek oldalán jegyez — elküldte nekünk is, mi most abból szerkesztettünk egy összefoglaló bemutatást.

Másfél delfin szaltót akart bemutatni a római úszóstadionban, de az ugrásnál visszaesett a trambulinra, beütötte a fejét, mely két helyen betört, a felső fogsorából öt, az alsóból két foga tört ki. A baleset nagy riadalmat keltett, de annak szenvedő alanya igyekezett megnyugtatni mindenkit, hogy a sérülése nem is annyira súlyos. Kemény, bátor, harcedzett férfi volt. Tizenöt évvel korábban, az első világháborúban elveszítette egyik szemét…

— kezdi főhősünk jellemzését Gulyás Zsolt.

Háborús hős

Az olasz fővárosban szaltózó félszemű hadnagyot Szász Imrének hívták, de még Schwartz Imre néven született 1896. október 10-én Mezőkövesden. Apja Schwartz József vendéglős, anyja Steiner Etelka háztartásbeli volt. A zsidó családban cseperedett Imre vezetéknevét 1918 nyarán változtatta Szászra. Egerben nőtt fel, édesapja előbb a Nemzeti szálloda és kávéház tulajdonosa volt, majd borkereskedéssel foglalkozott. Imre a tanulmányai mellett aktívan sportolt.

Szász Imre jobb oldalt látható 1924-es olimpiai szezonban, de még egriként

1913-ban részt vett az első Egerben rendezett úszóversenyen, 1913-15 között tagja volt az Egri Torna Egylet (ETE) úszógárdájának.

Az első világháborúban a császári és királyi 60. gyalogezredben szolgált zászlósként. Remek úszó volt és ezt a harcok során is bizonyította: 1916 nyarán többször átúszta az erős sodrású Dnyeszter folyót. 1916. augusztus 31-én azonban orosz fogságba esett a ma Ukrajnához tartozó Halicsnál, miután a jobb szemébe csapódott egy gránátszilánk. Egy év fogság, sok nélkülözés után, 1917 szeptemberében térhetett vissza Egerbe, mint csererokkant.

Az orosz fronton tanúsított hősies magatartásáért tiszti ezüst vitézségi éremmel tüntették ki és hadnagyi kinevezésben részesült. Később, 1919 februárjában ő volt az első a Magyar Népköztársaság katonái közül, aki köztársasági nagy ezüst vitézségi érmet kapott.

Az egri úszósport atyja

Az egri úszósport életre hívásában, megszervezésében és fellendítésében Szász Imrének múlhatatlan érdemei vannak.

Sportolóként – az ETE színeiben – elsősorban műugrásban jeleskedett, de kitűnő gyorsúszó volt, vízilabdázott is, sőt, tagja volt az ETE futballcsapatának is! Minderről tanúskodik egy 1975-ben Izraelben megjelent könyv (Ehrenfeld Arthur: Egri ​zsidók) is, amelyben maga Szász foglalta össze az egri sportélet kezdetét, benne több kiemelkedő, zsidó származású sportolóval és sportvezetővel.

Szász az 1920-as évek második felében úszást és vízipólót egyaránt oktatott, valamint képesített vidéki vízilabda-bíróként működött. 1925-ben elhagyta Egert, Jászapátiban vállalt edzői munkát. Jászapátin országos bajnok és rekorder úszót nevelt Fehér II Istvánból. Ezután egy évvel később Varsóba utazott, hogy a lengyel úszók oktatásával foglalkozzon, de pár hónap után onnan is visszahúzta szíve Egerbe.

Egy hős katona, akinek eredményei senkit nem érdekeltek 1944-ben…

Olaszország

1930 szeptemberében az olasz válogatott úszócsapat Magyarországra látogatott. Az egriek kiválósága, az Európa-bajnok és olimpiai ezüstérmes úszó, Bárány István bemutatta Szász Imrét az olasz delegáció vezetőjének, aki azonnal állást ajánlott neki Rómában.

Szász Imre nem kisebb feladatra vállalkozott, minthogy a Los Angeles-i olimpiára készülő olasz úszókat trenírozza. 

1931 márciusában utazott el Olaszországba, három hónap próbaidő után egészen 1940-ig – és ha nincs a háború, ki tudja még meddig…? — szolgálta az olasz úszósportot. Erről a tényről a Google-on is van  egy hivatkozás Szászra… az egyetlen, amit találni lehet róla… igaz, ebben az egri napilap arról büszkélkedik, hogy Szásznak még az olasz király is gratulált sikereihez, amit a talján sportolókkal elért…

Ezért talán nem is meglepetés, hogy nemcsak az Olasz Olimpiai Bizottság szerződéses edzője volt, hanem a római elitklub, a Romana Nuoto trénerének is felkérték.

Alighanem sokat tett a magyar mester azért is, hogy a klub olyan szintre jusson, hogy néhány évtizeddel később még egy bizonyos Carlo Pedersoli, azaz Bud Spencer is ott kezdjen el versenyszerűen sportolni…

Szász Imre komoly megbecsülésnek örvendett Olaszországban. Már 1931-ben elismerőleg nyilatkozott róla az Olasz Olimpiai Bizottság elnöke, az olasz király fia pedig személyesen gratulált neki az elért eredményekhez.

Még Mussolini két fiát is ő tanította úszni Rómában.

Az 1932-es olimpiára való felkészülés hónapjaiban fáradhatatlan energiával, reggeltől estig több mint nyolcvan olasz úszóval foglalkozott a Nemzeti Stadionban. Tanítványai közül a gyorsúszó Paolo Costoli bronz- és ezüstérmeket nyert Európa-bajnokságokon, az olimpián pedig elődöntőig jutott.

Székely Gábor: “A zsidóság, amiben én élek, meg fog szűnni”

Bár 1932-ben lejárt a magyar tréner szerződése, senkinek nem volt meglepetés, hogy folytathatta munkáját Olaszországban: a római elitklub, a Romana Nuoto után két évvel később már az észak-olaszországi üdülőhelyen, San Remoban az U.S. Sanremese úszóinak edzéseit irányította, egyúttal kinevezték az ottani uszoda igazgatójának is.

Szász sokoldalúságát mutatja, hogy amikor épp nem edzőként nyüstölte tanítványait, tollat ragadott, és kiváló szellemi képességeinek is köszönhetően ragyogó stílusú tudósításokat küldött különféle sporteseményekről Budapestre a Nemzeti Sport szerkesztőségébe. 

Az üldöztetés évei

Mivel Magyarországon még látszólag sokkal könnyebb volt zsidóként boldogulni,  Szász 1940 tavaszán hazaköltözött Egerbe. A sportegyesületek „zsidótlanítása” következtében edzői állásban azonban nem reménykedhetett. A Széchenyi Hotelben sikerült munkát találnia, annak vendéglőjében klubhelyiséget alakított ki az Egri Torna Egylet tagjai számára.

1944-ben már első világháborús hőstette, köztársasági vitézségi érme sem tudta megóvni attól, hogy elvigyék munkaszolgálatra,

hiába öregbítette hazája hírnevét közel egy évtizeden át külföldön. Előbb a szlovákiai Jolsván volt munkaszolgálatos, majd Lengyelországba került. 1944 végétől katonai szolgálatba állt, csehszlovákiai seregben harcolt a németek ellen. Időközben teljes családját elveszítette. Édesapja még 1943-ban elhunyt Egerben. Édesanyját és két testvérét, Sándort és Ilonát Auschwitzba hurcolták, harmadik testvére, az orvos Endre pedig 1945-ben, Budapest ostroma idején halt meg.

A háború után ismét nagy erőkkel fogott hozzá a városban az úszósport újraélesztéséhez. A munka meghozta gyümölcsét: 1946 nyarán a Népsport már arról számolt be, hogy „egyetlen vidéki városban sincs olyan pezsgő úszóélet, mint Egerben.” Szászt kinevezték a Magyar Úszó Szövetség északi kerületi főtitkárának, tartalékos főhadnagyból tartalékos századossá léptették elő. 1948-ban az ifi úszókat oktatta Egerben. 1949 tavaszán hirtelen elhagyta Magyarországot, Bécsbe utazott, ahol egy évig edzősködött. 1950 augusztusában korábbi sikerei színhelyére, Olaszországba költözött vissza.

Olaszország volt sikereinek csúcsa

Portugália

1951-ben viszont már Portugáliában vállalt munkát, a Lisszabon melletti Algésban egy patinás klub, a Sport Algés e Dafundo (SAD) úszóinak és vízilabdázóinak tréningjeit vezette. Mivel a portugál vízilabda válogatott teljes egészében a SAD játékosaiból tevődött össze, értelemszerűen Szász Imre volt, aki felkészítette a csapatot az 1952-es helsinki olimpiára.

A portugál olimpiai csapat „vízi-delegációja” különböző külső tényezők miatt is a várakozáson alul szerepelt. Mindez Portugáliában hatalmas csalódást keltett, a közvélemény éles kritikával illette a csapat szakvezetését, Szászt is elsöpörte a népharag.

Brazília

Szász szakmai tekintélyére, korábbi sikeres eredményeire a portugál fiaskó ellenére is a tengeren túl kíváncsiak voltak. 1953 telén a Conte Biancamano óceánjáró befutott Santos kikötőjébe, fedélzetén Szász Imrével. Szászt elkísérte Brazíliába felsége, a lengyelországi születésű Sofia Horowitz, akivel még a második világháború idején ismerkedett meg.

A Délamerikai Magyarság című lap 1953 júliusában már arról számolt be, hogy a Chilei Úszó Szövetség a chilei úszók edzőjének szerződteti Szász Imrét, akinek már „sok francia, portugál és holland úszóbajnok köszönheti” sportsikereit. Szász azonban pár évet még maradt Brazíliában, ahol úszást, vízilabdázást oktatott egészen a hatvanas évek elejéig.

Brazíliából minden évben visszatért szabadságra Európába, időnként Magyarországra is.

Figyelemmel kísérte a magyar úszásról, vízilabdáról, műugrásról szóló legfrissebb híreket és eredményeket, Sőt, örömmel segített São Paulo felé kacsingató vagy oda költöző magyar sportolóknak is.

1957 nyarán elintézte, hogy az 1956-os forradalom után Brazíliába menekült magyar hosszútávúszó Ferencz Márta a egy ottani klubnál helyezkejen el.

A brazil póló mentora

Szász Imre brazil tanítványai közül kiemelkedik Pedro Pinciroli Júnior, az 1960-as évek legjelentősebb brazil vízilabdázója, a brazil válogatott csapatkapitánya, aki két olimpián (1964 Tokió, 1968 Mexikóváros) is részt vett, 1967-ben a Pánamerikai Játékokon pedig ezüstérmet nyert csapatával és ő lett a torna gólkirálya. A C.R. Tietênél korábban több sportágat kipróbáló Pinciroli tizennégy évesen fordult a vízilabda felé. Szász Imre tanításai alapvetően meghatározták a pályafutását. Ráadásul mindazt, amit magyar mesterétől, mentorától tanult, később továbbadta szintén válogatott vízilabdázó lányának, Cristiananak, aki később tizenöt(!) éven át volt a brazil női válogatott kapitánya, élvonalbeli olasz csapatok játékosa, a világ hét legjobb női vízilabdázójának egyike a kilencvenes évek végén.

Nyugdíjas évek

Szász edzőként állítólag megfordult még Görögországban is és 1965-ben vonult nyugalomba. Nyugdíjas éveire Bécsben telepedett le és ott is halt meg 1986. január 24-én. Felesége évekkel korábban hunyt el, gyermekük nem született.

Örömmel vennénk, ha erről Egerben is tudnának, és esetleg egyszer egy méltó tisztelgéssel idézhetnék fel Szász Imre pályáját.

 

Eger mellett az utóbbi időben főleg Fejér megyével foglalkozunk. Az első videónk már fenn van a Youtube-csatornánkon, a következő előzetese pedig itt látható:

Cigányság és a Zsidóság a Dzsessz?

Ha a közelbe akarunk maradni de mégis egy patináns helyre szeretnénk kalauzolni nézőinket akkor Székesfehérvár plusz egy fantasztikus hely Ercsi....