180 éve született Fehérvár egykori kimagasló főrabbija, Kohut Sándor, aki az egyik alapítója volt New Yorkban a világváros legjobb zsidó teológiai egyetemének. Gergely Anna közreműködésével tisztelgünk emléke előtt.
Kohut Sándor Kohut Jakab és Hoffmann Cili fiaként született 180 évvel ezelőtt, 1842 június 11-én Félegyházán. Az elemi zsidó iskola elvégzése után a kecskeméti református főgimnáziumban folytatta tanulmányait. Ezzel együtt a Talmudot is tanulmányozta Fleischmann F.H. főrabbi irányításával. 1860-ban Pestre küldték szülei nyelvet tanulni, ahol az állami német gimnáziumban kiváló eredménnyel tett érettségi vizsgát.
Az ifjú tudósjelölt a híres boroszlói rabbiszeminárium növendéke lett, ahol nagy szorgalommal, tehetséggel képezte tovább magát.
Nehéz anyagi körülmények közepette teltek ezek a diákévek, de hivatástudata, tudásvágya minden akadályon átsegítették.
Egyszerre tíz keleti nyelvet tanult és emellett teológiai és világi tudományokban is jeleskedett.
1865-ben szerezte meg a bölcsészdoktori diplomáját Lipcsében a kor elvárásai szerint: a rabbidiploma mellett a világi humán tudományokban is bizonyítani kellett kiváló képességeit, tudását. A doktorátus után 1867-ben avatták rabbivá.
Még ugyanebben az évben visszatért Magyarországra és az akkor már Európa szerte ismert nevű ifjú rabbit a székesfehérvári neológ hitközség hívta meg a közeledő pészachi ünnepekre próbaszónoklatot tartani.
A rabbi beszéde, tudása, személyisége olyan mély benyomást tett a hitközségi tagokra, hogy egyhangúlag, nagy lelkesedéssel rabbijukká választották Kohut Sándort.
1868-ban az Egyetemes Országos Zsidó Kongresszus főjegyzőjévé választották, s báró Eötvös József kultuszminiszter kinevezte az összes Fejér megyei zsidó iskolák igazgatójának is.
A székesfehérvári zsidóság életét ezekben az években az ortodoxia és neológia vitája jellemezte, nem kevés feszültséget okozva a városban, sőt a disputa és a beadványok megjárták a Helytartóság legmagasabb fórumait is.
Székesfehérvárott az országos szétválást öt évvel megelőzte a konzervatív párt kiválása az anyahitközségből, s ezen időtől kezdve két önálló rabbival, sachterrel, intézményi rendszerrel működő zsidó hitközség működött az ősi koronázó városban.
A reformpártiak vagy neológok gyönyörű, reprezentatív zsinagógájukat 1864-ben avatták az őszi ünnepekkor. Kohut főrabbi már az új templomban tartotta az istentiszteletet az egyre gyarapodó számú hívek előtt. Ezekben a mozgalmas, sok munkával telt esztendők alatt Kohut főrabbi családot is alapított a városban, s gyermekei is itt születtek a helyi zsidó születési anyakönyvek bejegyzései szerint. A feleség, Weiszbrun Júlia négy gyermeknek adott életet: Kohut Elemér (1869), Ilonka (1871), Valéria (1872), Kohut György, Alexander (1874).
Ezt követően Kohut főrabbit 1874-ben előbb Pécsett, majd Nagyváradon (1880-1885) választották meg lelki vezetőnek. Pécsi székfoglalójában azt vallotta, hogy ő a harmonikus kiegyenlítődés híve.
“A jelennek vívmánya csak az ókor öröksége mellett üdvös és áldásos.” Azonban “… nem minden mi régi, egyszersmind égi” is.
1878-1892 között jelent meg 9 kötetes, Pécsnek is világhírnevet szerző főműve, az Áruch Completum, szótár és enciklopédia a talmudi és midrási irodalomhoz. A művet Dulánszky Nándor pécsi püspök jelentős összeggel támogatta.
Jól mutatja a Kohut rabbi személyének jelentőségét, hogy I. Ferenc József pécsi látogatásakor (1880) programon kívül ellátogatott a zsinagógába is…
A főrabbi több tudós társaságnak is tagja volt; mint szónok magyarul, németül és angolul is prédikált, ráadásul bölcseletei és írásai világhírű teológussá is tették, ezért nem okozhatott nagy meglepetést, hogy New-Yorkból az Ahavasz Cheszed közösség meghívta szellemi vezetőjének. Családjával együtt települt át az Egyesült Államokba.
Kohut főrabbi kezdeményezésére alapították meg Amerika egyik első és mai napig legjelentősebb zsidó felsőoktatási intézményét, a Jewish Theological Seminary-t, amelynek nemcsak alapító tagja, hanem professzora és haláláig igazgatója volt.
1894 június 11-én, amikor Kossuth halálhíre megérkezett hozzá, felkelt betegágyából, hogy híveinek lelki vigaszt nyújtson. A kiváló főrabbi a zsinagógájában a szószéken halt meg, pótolhatatlan hiányt okozva ezzel családjának, híveinek, a hazai és a világ zsidóságának.
Legkisebb gyermeke, Kohut G. Alexander kiváló rabbi, teológus, történész professzor lett, aki műveiben főként Latin- Amerika és a régi spanyol gyarmatok zsidóságának történetét dolgozta fel. Atyjáról elnevezett irodalmi alapítványt hozott létre, melynek jövedelméből zsidó tudományos műveket adtak ki.
Forrás: Gergely Anna: Zsidó kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében. Ebben a videóban Gergely Anna is megszólal.
‘Soha egyetlen rabnak eszébe nem jutott volna innen meglépni”
No Description