Szerénysége és visszahúzódó természete miatt hónapokig tartott rávenni arra, hogy nyilatkozzon nekünk András Gábor, budapesti nyugdíjas, akinek üknagyszüleig visszamenőleg rabbik voltak az ősei. Ráadásul az egyik éppen annak a sárbogárdi zsinagógának, amelyet idén sikerült megmenteni. Ábrahámsohn Ármin rabbi unkokája nemcsak pénzadományával, hanem verseivel is tiszteleg felmenői emléke előtt.
András Gábor édesapja, az Ábrahámsohn rabbigeneráció első olyan tagja volt, aki a világi pályát választotta — habár maradt a tanításnál, pedagógus, majd iskolaigazgató lett. Ő még abban a rabbilakásban született Sárbogárdon, amely a mai napig áll a zsinagóga mellett.
1954-ben változtatta meg a család nevét Andrásra. Ezért élete végéig bűnösnek érezte magát.
Fia, Gábor kalandos körülmények között és megmagyarázhatatlan csodáknak köszönhetően 7-8 éves kisgyermekként élte túl Budapesten a háborút. Felcseperedve a szocializmusban — sokakhoz hasonlóan — a vallási kötődés számára is kevésbé volt meghatározó. Ezzel együtt is úgy döntött, hogy amikor édesapja elhunyt, sírhelyére mégsem az András, hanem az Ábrahámsohn nevet véseti fel…
András Gábor először az 1960-as években járt Sárbogárdon, ahova még az apja vitte el. Sok évtizeddel később, 2015-ben pedig először látogatott el saját fiával is a család egykori szülőföldjére.
Ennek oka egy helytörténeti munka, Sárbogárd zsidóságáról szóló kiadvány bemutatója volt. A könyv Lakk Norbert munkája, amelyet mi is használtunk legutóbbi filmünk forgatásához. Sőt, maga a helytörténész is megszólal a filmünkben. Ráadásul kutatásainak különleges dokumentumaiból — vélhetően több Ábrahámsohn rabbi által is használt — iratokból mi is szemezgethettünk.
‘Soha egyetlen rabnak eszébe nem jutott volna innen meglépni”
Kutatásaink most Fejér megyébe(vármegyébe) hívtak , ezen belül Sárbogárd , Kápolnásnyék és szépen haladunk Székesfehérvár irányába. Szokatlan helyzetek és mo…
András Gáborral a napokban végre hosszabban is elbeszélgethettünk. Ezt egy interjú formájában hamarosan közölni is fogjuk Veletek. A 85 éves férfi pár éve írt egy önéletrajz-szerű könyvet, amely elsősorban a család és a barátok számára készült. Ezt is rendelkezésünkre bocsátotta.
Felemelő és felkavaró írásának némiképp átszerkesztett változata közkincs is lehetne.
Habár főhősünk ez ellen talán tiltakozna, egy biztos: a jogászként végzett, különféle TSZ-szervezeteknél, vidéken dolgozó, majd műszaki termékek kereskedésével és logisztikájával vállalkozó András Gábor tartalmas élete megér egy misét.
A férfi a napokban ismét Sárbogárdra készül, ahol a koronajárvány miatt két év szünet után idén, július 24-én ismét lesz megemlékezés — és hosszú évek után először a zsinagógában is.
Az épület, ahol ősei imádkoztak és tanultak, a város, ahol éltek és dolgoztak, az utóbbi években több alkalommal is érzékenyen megérintette András Gábort. Ennek egyik bizonyítéka, hogy magánadományával, egy hat számjegyű összeggel támogatta az idén megmentett zsinagógát megvásárló szervezetet. Másik bizonyítéke pedig ez a két vers, amelyet két különböző évben alkotott, és amelyeket most szeretettel osztunk meg veletek is:
1993
Ember, jól nézd meg ezt a házat,
S belépve töltsön el alázat,
Ez a ház itt az Isten háza,
Bár a törvényt nem magyarázza
Soha többé papi segédlet.
Az ablak zárva, benn setét lett.
A rabbi kinn a temetőben,
Hívek hamva a levegőben
Auschwitz fölött már rég eloszlott,
Emlékük szürke ködbe foszlott.
Már régen romba dőlt az oltár,
Szél fütyül csak, nem zeng a zsoltár
A ház mégis az Isten háza,
Honnét az Úr szeme vigyázza
Értőn az értetlen világot,
Látván, amit más sose látott.
*****
2022
Hogy bezárták, sok év eltelt azóta
és most nemsoká újra nyit
a sárbogárdi zsinagóga.
Kívül-belül hibátlan falak
bent frissen festett új padok
hogy beléphetek hosszú vándorlás után
miért érzem nyomban: otthon vagyok?
Az épület kívül is gyönyörű
(bár öregen körbejárni alaposan kifáraszt)
de fontosabb ennél a megbékélés szelleme
amit áraszt.
Miért keveredik örömömbe mégis a bánat
mikor odabent felköszönthetem
sohase látott nagyapámat?
Igaz, a zsinagóga újra régi fényében áll
díszes ablakain hiába csillan napsugár
mert nyomán az elévülhetetlen bűnnek
Sárbogárdról a zsidók mind eltűntek