Hitközségi vezető és kaszinó elnök is volt Weisz Ignác Kiskunhalason, aki bár takarékos gazdálkodásával elismerésre tett szert, egyeseknek mégis rideg emberként maradt meg emlékeztében. Rá, a város első emeletes házának tulajdonosára Végső István segítségével emlékezünk.
Éppen 121 esztendővel ezelőtt épült meg az egyetlen kiskunhalasi eklektikus emeletes magánház, amely mostani Hősök tere 3. számnál található, és a településen mindenki csak a Weisz-házként ismeri. A „halasi” városban egyre látványosabban pusztulnak, tűnnek el polgári, paraszti, polgár-paraszti örökségek építményei, azonban a város egykor volt egyik leggazdagabb emberének háza a mai napig áll.
De ki volt az az ember, akinek akkora vagyona volt, hogy megelőzte a kiskunhalasi dúsgazdag nagybirtokosokat és tisztségviselőket?
Weisz Ignác fűszer-nagykereskedő 1868-ban született Kecelen. Felmenői vélhetően német területekeről érkeztek Magyarországra, és jelentős részük kereskedelemmel foglalkozott. A család Fejér vármegyéből érkezett az Alföldre, ahol Weisz Ignác már a dualizmus idején az egyik leggazdagabb polgára lett Kiskunhalasnak.
A város adózóinak listáján a legtöbb adót fizetők jegyzékén mindig előkelő helyet foglalt el. Ez azt is jelentette, hogy a képviselőtestület munkájában is részt vett, sőt, a Kiskunhalasi Kereskedelmi Kaszinó elnöke is volt 1931 és 1937 között. Talán nem véletlen, hogy csak eddig…
Egy évvel az első zsidó törvény előtt, 1937-ben a kereskedelemügyi miniszter elismerő oklevelét vehette át 40 éves példamutató nagykereskedői munkássága jutalmául.
Weisznek nem volt saját gyermeke, feleségével kettesben élt, és nyilván sokat jelenthetett neki a közössége. Ezért is vállalhatta el a hitközség elnöki pozícióját is több ízben az 1920-1930-as években. Sokat tett a városi zsidó népiskoláért is, ezzel együtt egy ottani iskolás diak Weiszre felemás érzésekkel emlékezett Végső Istvánnak egy korábbi tanulmányban:
Weisz Ignác gyermektelen, eléggé rideg ember. „Emeletes Weisz” nevét talán azért kapta, mert a bankokon kívül az övé volt az első vagy egyik első emeletes ház a városban.
A visszaemlékező, Práger Miklós szerint Weisz üzlete szombaton is nyitva volt, hiszen nem volt nagyon vallásos ember, sőt, állítólag szabad-kőműves páholy tagja is. „Talán takarékos gazdálkodása tette kedveltté a választók köré-ben, s ez az alacsonyabb hitközségi adófizetést is jelentette.” — vélekedett Práger.
Weisz háza a város egyik legfontosabb és legforgalmasabb helyén épült fel 121 évvel ezelőtt. 1905-re itt már egy nagy piactér épült ki. Ekkor még Mátyás térnek hívták ezt a közterületet. Előtte Hentes utcának, majd később, a két világháború között Felsőtemplom és Horthy Miklós tér neveket kapta a mai Hősök tere.
Kozits István mérnök tervei alapján kezdődött meg az építkezés. A szegedi Dóczy János és a szabadkai Novák építőmesterek vállalták a kivitelezést. A művezető Zacharia Miklós volt. Az építmény 1901-ben készült el. A helyi sajtó nagy figyelemmel kísérte a munkálatokat. Különlegesnek számított az esemény, de egyben reprezentálta a halasi polgárság erejét és gyarapodását is.
Hamar jellegzetes épületévé vált a településnek. Képeslapokon, fotókon gyakran jelenítették meg a korban és a környezetében is karakterisztikus házat.
Az emeleti részben lakást, míg a földszinten boltokat helyeztek el. A helyi kereskedők később ezt az elosztást másolták reprezentáns, belvárosi épületeiknél. Jellemző Weisz státuszára, hogy a következő emeletes kereskedő-házak csak sokkal később épültek: 1920 és 1928 között.
A sorsát Weisz sem kerülhette el: 1944. május végén gettósították, és végül több száz polgártársával együtt deportálták. Feleségével együtt túlélte a holokausztot, és hazatért, azonban túl sok ereje már nem maradhatott az újrakezdéshez, alig egy évvel később, 1946-ban elhunyt. Sírja a halasi izraelita temetőben található.
Weisz háza mostanában egy ázsiai étteremről ismert a városban.
Forrás: Végső István: feketevaros.blog.hu