Halasy Gyula a nagykállói Fisch Izrael unokája volt. Ha ezt Hitler tudta volna, aligha gratulál privát banketten a magyar sportlövészet második olimpiai bajnokának. Néző István helytörténész segítségével vázoljuk fel Olvasóinknak a 130 évvel ezelőtt született rendkívüli hazafi portréját.
Idén nyáron volt 130 éve annak, hogy megszületett dr. Halasi Gyula, egy szinte teljesen elfeledett, de annál sokoldalúbb tehetségű ember. Nehéz róla kimagasló sportteljesítménye és életét is kockáztató, hazafias kiállása nélkül szólni. Mégis, ma Kisvárdán kívül alig ismeri valaki. Azzal, hogy a városban pár hete emléktáblát avattak a tiszteletére, ez talán a jövőben másképp lesz.
Halasy Gyula Kisvárdán született 1891. július 19-én. Apja Halasi Mór, a kisvárdai Windt és Fisch terménykereskedő cég egyik megalapítója, a Kisvárdai Takarékpénztár igazgatója, anyja Weinberger Irén volt. Halasi Mór apja, Fisch Izrael Nagykállóból származik, nyilvánvaló, hogy a haszid zsidók felejthetetlen cádikjának, Taub Eizik Izsák csodarabbinak tevékenysége hatással lehetett rá és családjára is.
No azért annyira talán mégsem, hiszen utódai idővel kikeresztelkedtek, és nevüket Halasira magyarosították.
Annyira sikerült beilleszkedniük a vidéki jómódúak életmódjába, hogy főhősünkről, „Gyuluskáról”, azt jegyezték fel, hogy már „hatéves korában elcsente az édesapja vadászfegyverét szabolcsi birtokukon, és sorra lövöldözte a verebeket és ürgéket.
Mindez nem feltétlenül jelentette, hogy csakis a sportlövészet érdekelte, hisz vívásban, műkorcsolyában, díjlovaglásban, evezésben is rendre nyerte a megyei versenyeket, sőt, tornászként is aratott sikereket. Szülei gondosan taníttatták is: Debrecenben, Kisvárdán, Nyíregyházán, Kolozsváron is kiváló tanintézményekben koptatta az iskolapadot. Felsőfokú tanulmányait pedig Budapesten, Bécsben és Genfben abszolválta. Azon kívűl, hogy megtanult olaszul, franciául és németül, jogi és kereskedelmi diplomát is szerzett.
Az első világháború egy időre meggátolta sportolói ambícióit, de nem maradt rest: a harctereken szerzett különféle elismeréseket. Számos kitüntetést adományoztak hősies cselekedeteiért. 1916-ban mint a 2. huszárezred hadnagya lett, megkapta a Signum Laudis-t, majd augusztus 1-jével a román fronton harcoló hadnagyot főhadnaggyá léptették elő. Egy évvel később a helyi sajtó eképpen írt róla:
„Őfelsége a király Halasi Gyula 8. huszárezredbeli tartalékos főhadnagynak az ellenséggel szemben tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréséül a hadiékítményes III. o. vaskoronarendet adományozta a kardok egyidejű adományozása mellett. A hős főhadnagynak…ez már az ötödik kitüntetése, amennyiben kétszer részesült legfelsőbb dicsérő elismerésben, tulajdonosa a III. oszt. katonai érdemkeresztnek és a Károly-csapatkeresztnek.”
A háború végére rendelkezett a III. osztályú Katonai Érdemkereszttel és a hadi díszítményekkel és a kardokkal, az Ezüst és a Bronz Katonai Érdeméremmel, a Katonai Érdemkereszttel, szalagján a kardokkal, és a Károly- csapatkereszttel is.
Halasy tartalékos huszárszázadosként szerelt le, s Kisvárdára költözött, ahol a Takarékpénztár igazgatója lett. A galamblövészettel 1921-től kezdett el foglalkozni. Korán felfigyeltek tehetségére: Belitska Sándor, a Galamblövő Szövetség elnöke már 1922-ben kijelentette, hogy Halasyt be kell nevezni az olimpiára, aki ezt követően
valóságos aszkéta életet élt. Hajnalban kelt és a margitszigeti pályán gyakorolt, amíg hivatalba nem kellett mennie. (Egy pesti székhelyű banknál szolgált felsővezetőként)
Első nagy sikerét 1923-ban érte el, amikor Hamburgban 110 versenyző közül lett első. 1924-ben Párizs rendezte az olimpiát. Kisvárda szülötte itt az Országos Magyar Agyaggalamblövő Egylet versenyzőjeként indult. A francia fővárosban az agyaggalamb-lövészetben 44 induló volt. Halasy egy finn versenyzővel holtversenyben összesen 98 találattal állt a verseny végén. Következett a 10-10 lövésből álló „szétlövés”. Ezt a magyar versenyző hibátlanul teljesítette, a finn egyet elhibázott, így Halasy megnyerte az olimpiászt.
Ez volt az első eset, hogy olimpián európai versenyző nyerte a galamblövészetet. Ekkor nevezte őt Krúdy Gyula Magyarország legnyugodtabb emberének. Olimpiai csúcsa az is maradt egészen 1972-ig.
A párizsi olimpia bajnokait díszes fogadásokon köszöntötték. Horthy Miklós kormányzó a királyi palotában fogadta őket, Halasynak arról is beszélt, hogy családi birtokukon, Kenderesen ők is foglalkoznak ezzel a sporttal. Volt olyan bankett is, ahol az akkor alakult fajvédő párt prominenseként Gömbös Gyula is köszöntötte őt.
A Kolozsváron megjelenő Új Kelet című zsidó politikai napilap Halasy győzelmét a zsidó identitás erősítésére, a zsidóság egyenrangúságának a bizonyítására használta fel.
A újság szerint Gömbös így köszöntötte Halasyt: „Emelem poharam a keresztény magyar fegyverek dicsőségére!… Áldja meg őt magyarok Istene! A társaság falrengető éljenzésben tört ki. Éljen Halassy, éljen a keresztény magyar atlétika, le a zsidókkal. Ezután felállt Halassy dr. teli pohárral a kezében…szép szerényen megköszönte az ünneplést, és arra kérte a társaságot, szerezzék meg neki azt az örömet, hogy üdvözlő táviratot küldjenek öreg édesapjának, aki vidéken tartózkodik. Megszavazzuk…éljen a legdicsőbb magyar apa… kiáltozták. Az apám címe pedig, folytatta Halassy kemény, harsogó hangon: Dr. Fischer Lipót, izraelita rabbi, Kisvárda. Halotti csönd lett”. (Ez már csak azért is minimum fikció-kategória, mert Halasy apja sosem volt rabbi..)
Halasy a következő években sorra nyerte az európai viadalokat, számtalanszor cikkeztek a nemzetközi sajtóban is sikereiről. 1936-ban Berlinben rendeztek nagy agyaggalamblövő versenyt, mely hivatott volt dönteni a világbajnoki- és az Európa-bajnoki címről is. Itt a csapatban mindkét címet megnyerte, egyéniben is európai első lett.
Kisvárda fiát bemutatták a korabeli Németország vezetőinek is, például Hitlernek és Gőringnek is. A Führer melegen gratulált győzelméhez és mosolyogva megjegyezte: “Hiába, a magyarok veszélyes ellenfelek.”
Halasy sorsa a Soa alatt kevésbe dokumentált, annyi azonban tudható, hogy 1939. október 31-én megkapta a Felvidék visszacsatolásáért járó emlékérmet, 1941. július 3-án tartalékos századosként az Erdélyi Emlékérmet, korábban pedig tartalékos főhadnagyként az Országos Vitézi Széktől az első világháborúban való részvételéért, lovassági szakaszparancsnokként nyújtott teljesítményéért a Háborús Emlékérmet, szalagján a karddal és a sisakkal.
Az 1941-ben kiállított katonakönyve szerint századosként a Magyar Királyi 808. Pályaudvar Parancsnokságon teljesített tényleges szolgálatot. Néző István szerint a holokauszt alatt – szemben Petschauer Attila tragikus sorsával – Halasynak valóban számított olimpiai aranyérme és a hazájáért tett szolgálatért kapott kitüntetései, ezért nagy valószínűség szerint kedvezményezettként és kivételezettként nem vonatkoztak rá a nürnbergi törvények szerinti utasítások.
1945 után a sportlövő-válogatott keretét vezette, edzőként és szaktanácsadóként is tevékenykedett, több olimpián és világversenyen is szerepelt. Szakcikkeket is írt, a lövészettel elméletileg, tudományos alapossággal foglalkozott. Őt sem kerülte el a kommunista rezsim eszeveszett paranoiája: akárcsak a nemzet „Fekete Párducát”, Grosics Gyulát, úgy Halasyt is elítélték „a magyar gazdasági élet ellen elkövetett káros tevékenységükért”. Bűnök az volt, hogy némi valutát találtak náluk.
Egy 1946-os házkutatáskor Halasyék lakásán különböző, bejelentési kötelezettség alá eső értékeket találtak: 37 dollárt, 4000 cseh koronát, 11 kanadai dollárt, 26 fontot, 12 fontra szóló csekket, 10 db Napóleon aranyat és 200 dinárt.
Halasy védekezését – mely szerint ezeket egy ismerőse adta át neki megőrzésre két nappal a házkutatás előtt – a bíróság nem fogadta el, és őt háromévi fegyházra, a feleségét az 5 font miatt 10 hónapi börtönre ítélte. Ebből Halasy egy évet, a neje 6 hónapot kapott.
Büntetésük után még vagy 15-20 évig aktívan szerepet vállalt a magyar sportban, 1961-ben vonult vissza a versenyzéstől, de edzőként és szaktanácsadóként még tevékenykedett. Haláláig (Budapest, 1970. december 20.) megbecsült tagja volt a sportág vezető testületének.
A halálozási anyakönyve szerint az apja Halasy István, az anyja Szölőssy Irén! Ez utóbbit könnyű megmagyarázni, hiszen már Halasi Mór halálakor is Szőllősi Irént nevezték meg házastársául, nyilvánvaló, hogy Mór neje Weinbergerről (Weinberg=szőlőhegy) magyarosította a nevét, ám nem tudni, hogy a Mór/Móricz-ból miként lett István!
Az olimpikon sírja 2004 óta védelem alatt áll, a Farkasréti temetőben, az N, N/A, N/A, 1377 jelzésű helyen van. Születésének 130. évfordulójára emlékezve, lakóhelyén emléktáblát avattak a tiszteletére.
Auschwitztól a halhatatlanságig: a mádi zsidóságról készül új könyv