Dolce Vita Szabadkán – egy fekete legenda eredete

Dolce Vita Szabadkán – egy fekete legenda eredete

Dolce Vita Szabadkán – egy fekete legenda eredete

Negro – egy szó, amely politikailag korrekt világunkban máma indulva aligha nőhetné ki magát sikeres márkává. 100 éve viszont egy olyan cukornak választották ezt a nevet, amely mind a mai napig generációk számára jelenti a „torok kéményseprőjét”, egy különleges ízű csemegét, amelynek története tele van legendákkal és tanulságokkal. Vajdasági zsidó kereskedők sikertörténetének jártunk utána.

A magyar színjátszás ikonikus alakjai, Karády Katalin vagy Jávor Pál állítólag sosem mulasztott el szereplésük előtt elszopogatni egy-egy Negro cukorkát. Ahhoz képest, hogy savanyú cukorkák gyártása közben keletkező hulladékok összegyűjtséből ered – ánizs, mentol és édesgyökér összetevői miatt — gyógyhatású termékként reklámozták, és a legnagyob sztárok is előszeretettel fogyasztották.

A korabeli jellemzések szerint nemcsak felsőlégúti megbetegedésekre volt jó, de mai napig titkosan kezelt alapanyagaiban a fertőtlenítés mellett idegnyugtató hatása is volt, sőt, epe- és gyomorbántalmak esetén is ajánlották.

Magyar gyerekek generációi a szerencsi majd később a győri édesipari vállalatok gyáraiban készített Negrokon nőhettek fel, azonban máig nincs pontos és hiteles ismeretünk arról, hogy miért is gondolhattuk azt, hogy egy hungarikumról van szó.

A Negro ugyanis Szabadkáról származik. Legalább is vajdasági történetfelfogás szerint mindenképpen. Mivel Csapatunk az elmúlt hetekben több napot is töltött a régióban, és szinte minden helyszínen találkoztunk vele, elhatároztuk, hogy utánajárunk gyermekkorunk ikonikus édessége, a Negro eredettörténetének.

EREDETI RIPORTJAINK VOL 5

No Description

Egy zsidó család kalandos életútjai, üzleti trükkök és korabeli marketingfogások mellett inspiráló történetekre is bukkantunk. És közben azt is megtudtuk, hogy egy világcég birtokába került Negro-forgalmazási jogok mellett

ma már Törökországban készül az a cukorka, amelyet a hazai boltokban lehet kapni. Persze Szabadkán még mindig a helyi gyártású Negro dukál.

A szövevényes és időnként ellentmondásos történet Ruff Mórral kezdődik, aki a XIX. század második felében utazó kereskedőként többek között bőrrel, dohánnyal és gyapjúval is üzletelt. Feltételezhetően sikerének is köszönhetően váltott akkor, amikor családjával Zentán telepedett le: ecet gyártásával és értékestésítésével kezdett el foglalkozni.

Már egy tehetős család gyermekeként 1895-ben Zentán látta meg a napvilágot József nevű fia, aki aztán később világsikerre viszi – sok egyéb mellett – a Negrot is. Mindehhez kiváló pionír is akadt a családban Brummer Gyula személyében. Brummer már egy ismert szabadkai iparosnak számított, amikor 1904-ben (egyes adatok szerint 1906-ban) létrehozta Első Szabadkai Cukorka és Csokoládégyár néven édességüzemet. A kor legjobb eszközeivel, szakembereivel és legminőségibb alapanyagaival dolgozott.

Az édességgyártás mesterségét tehát egy közeli rokontól lesheték el Ruffék, akik annyira hittek a Monarchiában szinte csak Bécshez és Pesthez köthető édesipari lehetőségben, hogy gondoltak egy merészet, és rálicitáltak Brummerre.

Ruff Mór az ecet prosperáló savanyúsága mellett 1912-ben kivásárolta Brummert a cégéből, majd a család – ekkor már József és testvére, Adolf is szolgálatkész tínédzserekként segítették a vállalkozást – új magasságok felé indult el. Mindehhez a család Szabadkára költözött, és a második világháborúig töretlen sikertörténetről szólnak a krónikák.

Hatalmas ipari gyártóegységükben több tucatnyi különféle édességet gyártottak. Egész Jugoszláviában voltak üzleteik, az ország egyik legsikeresebb nemzetközi piacra is értékesítő édesipari vállalata volt, amely apjuk vártlan halála után Ruff Testvérekként vált ismert céggé.

Egy évvel a világégés kezdete előtt gyárukban több mint 100 munkás dolgozott, akik éves szinten 250-300 tonna édességet állítottak elő.

Ezek közül a Negro volt az egyik alighanem mind a mai napig legismertebb termékük, történetét tekintve talán a legrejtélyesebb is. Egyes források szerint – ezek többnyire szerb helytörténészi utalások – József 1920-körül egy cseh patikustól vásárolta meg a szabadalmat  — megfázás elleni gyógyszerként! –, és a maradvány-törmelékekből olvasztott cukorka sötét színe miatt a névválasztás.

Egy másik vélekedés szerint egy olasz feltalálóról, Pietro Negrótól ered a név. Ő ugyanis a kőbányai Dreher sörgyár (!) megbízásból a cég új csokoládé- és cukorkagyártó üzemében azon dolgozott 1925-ben, hogy a savanyú cukorkák gyártása közben keletkező hulladékot összegyűjtse, és visszaolvassza abba a termékbe, amiből „kiesett”. A „gyógycukorka” tehát a véletlennek köszönhetően született és vált legendává.

a szabadkai legendás termék, Negro

Ha ez még nem lenne elég, egy olyan történet – a szabadkai gyár fennmaradt dokumentációja alapján — is kering a Negro eredetéről, hogy a Ruff testvérek összekaptak valamin, ami után Adolf Győrbe távozott, és ott folytatta a Negro cukorka gyártását, József pedig maradt Szabadkán, ahol a Negro mellett sok más termékkel és egyéni innovatív fejlesztésekkel alkotott maradandót.

Pontosat tehát nem állíthatunk a cukorka születéséről, de a legendákat egytől egyig relevánsnak érezzük. Egy kalandos korról tanúskodnak, ahol akarattal és elszántsággal, no és természetesen tehetséggel és szerencsével sokra lehetett vinni. Adolfról nem tudni pontosan, hogy hol és mi történt vele. Az biztos, hogy egészen 2019-ig gyártottak Győrben is Negrot, azonban az amerikai Mondelez konszernhez tartozó győri édesipari vállalat cukorgyártó részlegét – ahol a Halls cukorkát is előállíották – bezárták, és immáron 2 éve Törökországban készülnek a hazai boltokban árusított Negrok.

Ruff Józsefnek sikerült maradandót alkotnia, és viszonylag jól dokumentált élete felettébb inspiráló. Nem csak azért, mert például a nagy gazdsági világválság kellős közepén — 1929 és 1933 között – növelni tudja gyártási kapacitását, de feljegyzik róla azt is, hogy Citroen, Opel és Ford gyártmányú gépkocsijai is voltak — miközben nemhogy éhezőktől hemzsegett Szabadka, de nyilvánvalóan alig voltak gépjárművek saját használatban.

Ruff József gazdagságáról és innovatív szelleméről tanúskodik, hogy 1932-ben Verusicson 132 kataszteri hold első osztályú szántóföldet vásárolt és egy korszerű gazdaságot szerelt fel. Gyümölcs- azon belül is főleg meggytermesztéssel foglalkozott, emellett egy színvonalas tejtermelő farmot hozott létre, ahonnan a friss tejet a gyárába is szállították. Ezzel az eljárással a csokoládé minőségét is javították. Cukorrépát is termesztett, amelyet Cservenkán dolgoztak fel, részben így biztosította a termelés számára szükséges cukrot.

A „Csokoládékirály”-ként is emlegetett férfi sikertörténete a magyar megszálló hatalom alatt, 1942 őszén ér véget. Gyárában leáll a termelés, Ruff Józsefet sok szabadkai zsidóval együtt deportálják és bár megpróbált áttérni a katolikus hitre is, nem tudta elkerülni az üldöztetéseket és a vagyonelkobzást, ami minden zsidóra várt.

Csodával határos módon túlélte a holokausztot, visszatért Szabadkára. Gyárát többi ingatlanával együtt államosították. Gépei saját ipari ingatlanjai területén 1948-ban immáron Pionir Cukorka- és Csokoládégyár égisze alatt kezdtek ismét bele az édes élet gyártásába.

Egy rövid ideig Ruff József a gyár műszaki igazgatójaként kapott állást egykori gyárában, ahol a Negro cukorkát azóta is gyártják. A család nehezen viselte az új rendszert, ezért 1950-ben kivándoroltak Izraelbe.

Ott viszont Ruff nem találta számításit, kérvényeket írt, ügyvédeket küldött a jugoszláv hatóságoknak, ahonnan azonban elutasították visszatelepülési kérvényeit. Végül Brazíliában találtak új otthonra, ahol az 1970-es évek végén, 84 éves korában hunyt el.

Sport és zsidóság a Vajdaságban: még a családfakutatókat is összehozta – VIDEÓ